Festés

Amikor eljön a nagy idők hava, akkor mindent bele kell dobni. Beletemetkezünk, sőt beleveszünk abba, mit egyszerűen és nemesen mások úgy neveznek: festés. Ez a Nagy Átalakítások Időszaka. Ebben élek mostanában. Nekiveselkedett az egész család, annak, hogy átfessük a lakást. Tulajdonképpen vendégfestőket hívtunk meg, ezek nem holmi Caravaggiók, de amúgy is megteszik a dolgukat. Nekem tetszenek.

Persze ilyenkor olyan az egész terep - lakás - mint egy háborúsövezet. Feldúlt állapotok uralkodnak mindenütt, alig lehet kacsázni a dolgok között. De mégis túl lehet élni. Én már kezdem belerázni magam. Ebből a szempontból nagyon inventív vagyok, meg kell, hogy mondanom. Már beszereztem magamnak egy lövészárkos bögrét. (Valójában persze örököltem.) Egy turné alkalmával, de most már nem kell visszaadnom, remélem.

Szóval ezekben a lövészárkos állapotokban is zajlik az élet. Példa erre, hogy ezekben a pillanatokban is, amikor ezeket a sorokat írom, minden már ebben az új korszakban történik. És én ehhez remekül alkalmazkodom. Miközben két sor között kitámolygok a nájlonhegyek között egy másik helyiségbe, mindent szemügyre veszek. Mintha valami közöm lenne a dolgokhoz. Már teljesen beletemetkeztem ebbe a gondolkodásmódba. Hallgatom a falak lélegzését. Megfigyelem mindennek az árnyalatát, kidudorodásokat, mintákat, mindent.
Egyszóval nem hagyom alább, hogy azt lehessen mondani majd a végén, hogy én nem próbálok meg profi lenni, ebben is. Dehogy. Én itt vagyok, és egy-két szakmai tanáccsal bárkinek szolgálok, csak kérdezzen bátran.

Tehát a festés, mint igazi mozzanat, amely valójában az átrendezés koncepciójával rokon, máris lényeges motívum. Azért mondom ezt, mert tényleg az van, hogy át kell értelmeznünk mindenünket, és ebben egy ilyen festési periódus remekül kihasználható. De ez megint egy kis eszmei regiszter, amit nem kell túllihegni. Pingáljunk inkább!