Kontempláció

Kivonat Faludy György Jegyzetek az esőerdőből c.kötetéből, mintegy megelevenítve a Bernd von Bellingshausen élet értelmét célzó kijelentését:
„Az élet értelme után kérdezősködni annyit jelent, mintha az ember a zene értelmét akarná megfejteni. Az élet itt van, velünk együtt jelent meg, és kellemes vagy kellemetlen. Hogy melyik a kettő közül, nagyrészt attól függ, miként kontempláljuk az életet, vagyis milyen e kontempláció minősége. Kontempláció nélkül nincs boldogság, és sem kontempláció, sem boldogság nincs anélkül, hogy el ne fogadnók ezt a világot olyannak, mint amilyen."

Még a régi szép ifjúkoromban csemegéztem, de azóta is megmaradt enigmatikusnak. Akkor segít főleg, ha az ember megunja a folytonos harcot, amit legfőképpen úgy lehetne érzékeltetni, hogy a külvilág ellenség. Azaz a külső világ mint megjelenő entitás (esetleg fenomén) a maga harciasságát deklarálja, és ezt nap mint nap érezhetjük. Hiszen hol lenne a magasztos boldogságunk elásva, amit minden hiteles forrás megemlít, és ami az ember eredendő definíciójával dolgozik? Valójában antropológiai hitelességgel van dolgunk, amennyiben belátjuk, hogy az ember eredendő (persze nehéz és homályos olykor ez a szó is, hogy eredendő) világába beletartozik a boldogság fogalma. Tehát odáig kell majd leásnunk, hogy meglássuk majd az eredeti csodát: ez is benne volt az életben. Bele volt oltva!
De aztán kivettük.