Föld
Zúzódások mindenfelé. Egyelőre sebhelyekkel tarkított a föld, ez a végeláthatatlan paradicsomi ígéret. Mindenkinek ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy ezentúl becsülettel bárki megállhatja a helyét. Hja, becsület. Milyen becsület ez valójában? Annak a gyötrelme, hogy tisztességesen végezze mindenki a napi feladatát, amire kijelölte őt a Sors. Ja, hogy már idejétmúlt képzet a Sors képzete? Már nem érdekel senkit? Honnan ered ez a fakó és kivénhedt megállapítás?
Amikor elindul a csecsemő, feláll és megpróbálja föltérképezni a világot, akkor valószínűleg nem táplál magában oly gyökeresen felállított elmebeli kelepcéket, mint a sors. Valójában csak elindulna, és menne, amerre engedik. De falakba ütközik. Elsősorban önmaga korlátai azok amelyek fölbukkannak kísérletezgetései közepette. Ezek a fizikai korlátok. Főleg.
Test
De aztán ezeket is sikeresen legyűri, önmaga után hagyja. Megtanulja milyen oksági viszonyok járulnak például a járással. Emennek a mechanizmusával. És úgy billeg az elején, ahogy megengedi a saját ritmusa és tehetetlensége. Mert a legelején tehetetlen.
Lélek
Utána a pszichés támaszt keresi. Anyjába kapaszkodik, hogy el ne bukjon saját illúzióinak a csalafinta mámoraiban. Anyja táplálja az illúzióit, készségesen nap mint nap. Szeretetével ostromolja, lelkének tüzével árasztja el, mindent átenged neki, ha úgy gondolja azt majd egyszer felhasználhatja.
Szellem
A felcseperedő kisember önmagára lel, önmagára talál. Kitágult lelkivilágával kihívja maga ellen a világot. Hódítani indul, egy újabb világ bontja ki teljes és elkápráztató dimenzióit. A szellem széttárja kezeit és megtalálja azt, aki befogadná. Mindig s mindenkor megtalál mindenkit, aki csak követni szeretné. De ha pontosabban fogalmazunk, akkor azt aki áhítja. A szellemi áhítat a létdimenziók legtetején trónoló ősállat.
Szimbolikus formában természetesen. Egy olyan heraldikai eszmerendszer, amely ezekkel a szimbólumokkal dolgozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése