2007. augusztus 13., hétfő

A valóság mefelelése a keleti bölcseletben

Egy nem is olyan régi fordításom, a koncepcióban találok szépséget:

Valóság vs álmok

Chögyal Namkhai Norbu Rinpoche kortárs mester szerint a Dzogchenben az érzékelt valóság valótlanként (nem valósként) értelmezhető. Minden látszat amely egy egyén egész életében az összes érzékeken keresztül felfogható, beleértve a hangokat, illatokat, ízeket és tapintási érzeteket, egészében véve egy nagy álomhoz hasonlóak. Állítható, miszerint egy gondos vizsgálat során, az élet álma és a rendszeres éjszakai álmok nem túl különbözőek, és, hogy a lényegi természetükben nincs különbség közöttük.

A nem lényeges különbség a mi álom-állapotunk és a közönséges ébrenléti tapasztalatunk között az, hogy az utóbbi jóval konkrétabb és kötöttek a ragaszkodásunkhoz; az álmodás némileg elkülönített.

Ugyanakkor ennek a tanításnak megfelelően egy megfelelés van az alvási és álom- állapotok és a saját tapasztalataink között, amikor meghalunk. A köztes bardo állapot tapasztalatai után az egyén “kijön” ebbõl, és egy új karmikus illúzió alkottatik, és egy újabb exisztencia kezdődik. Ekképpen történik a transzmigráció.

Az egyik célja az álom gyakorlatnak(trenírozás) miszerint az álom alatt az illetõ tudatosítja, hogy álmodik. Aztán egyvalaki álmodhat világosan és megtehet mindenféle dolgot, mint az, hogy elmegy különbözõ helyekre, beszél emberekkel, repül és így tovább. Lehetséges különböző jóga gyakorlatok elvégzése az álmodás ideje alatt (rendszerint ilyen jóga gyakorlatok az éber állapotra tehetőek). Ebben a megközelítésben a jógi egy nagyon erős élményben részesülhet és ekképpen érthetővé válhat a mindennapi élet álom-jellege. Ez nagyon fontos, hogy a ragaszkodásokat csökkenteni lehessen, mivelhogy azok erős hiedelmeken alapszanak miszerint az élet percepciók és a tárgyak valóságosak, és ennek következtében fontosak. Ha valaki ténylegesen megérti amit Buddha Shakyamuni értett, amikor azt mondta, hogy minden valótlan a shunyata természete miatt, akkor az illető a ragaszkodásokat és a feszültségeket csökkentheti.

A mester tanácsokat ad, miszerint az eszmélésben az élet egy nagy álom, és ez segíthet végre felszabadítani magunkat az érzelmek, ragaszkodások, az egó láncolatából és eszerint elnyernénk azt az esélyt, hogy végül megvilágosodottak legyünk.

[Fordítás: Wikipedia a Dzogchen szócikk kapcsán]
megj: a shunyata kategóriáját ideértettem főleg, az Illúziók. c bejegyzésem alatt...

Nincsenek megjegyzések: