A keresztény egyszer meglátogatta a zen mestert és így szólt hozzá:
- Engedd meg kérlek, hogy felolvassak neked néhány sort a hegyi beszédből.
- Örömmel hallgatom - egyezett bele a mester.
A keresztény felolvasott néhány mondatot, aztán felpillantott. A mester mosolyogva így szólt:
- Akárki mondta is ezeket a szavakat, biztos, hogy megvilágosodott ember volt.
A keresztény ennek hallatára nagyon megörült, és tovább folytatta a felolvasást. A mester megállította, mondván:
- Azt az embert, aki ezeket a szavakat mondta, joggal nevezhetjük az emberiség megváltójának.
A keresztény ettől még inkább felvillanyozódott.
Végigolvasta az egészet, mire a mester ezt mondta:
- Ezt a beszédet olyan ember mondta, akit átitatott az Istenség.
A keresztény öröme nem ismer határokat. Elindult, de elhatározta, hogy visszatér, s ráveszi a zen mestert, hogy legyen ő is keresztény.
Útban hazafelé találkozott Krisztussal, aki az út szélén állt.
- Uram - köszöntötte a keresztény lelkesen - az az ember elismerte, hogy Te Isten vagy.
Jézus csak mosolygott:
- És mi haszna volt e felismerésnek azon kívül, hogy legyezte a te keresztény egódat?
(in: Anthony De Mello: A madár dala)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése