Most megint feszült lesz ez a napom, hiszen minden a feje tetején áll, és nem tudni hol a landolás helye. Majdnem mindenki azt fogja érezni, hogy igenis neki van igaza, emiatt kevés konszenzus lesz. Ja kérem, a konszenzus az egy csúnya szó, többen is megszólták. Legalábbis ha zöngésében elemzem. Mert a jelenlegi körülmények között (amikor ezeket a jelenlegi körülményeket is leírjuk, mindig erről beszélünk; a jelenlegi körülmények mindig végikísér majd az útjainkon) szépen szólna a konszenzus. Vagy egyetértés, kinek mi tetszik jobban, és mi a szimpatikusabb.
Ha karattyolok valamiről, akkor most erről beszélnék, mert erre szükség lenne. Meg kellene már végre egyezni valamiben, hogy legyen valami fogózkodó. Hogy esetleg aki a rosszfiút játssza, az már ne mindig tetszelegjen angyalszerepben, és aztán ismét meggondolja magát. Mert ez nem szép. És nem fair.
De ez megint korszerűtlen fecsegés, és moralizálás is ugyanakkor.
Na igen, ez azért van, mert indulni kell a turnéra, nagy hajrá van. Kellemesen kellene bebarangolni a szellemi területeket, a kultúra mezsgyéit szívesen kellene róni (most akarattal írtam be a kultúra mezsgyéit, mert már ez is le van járatva, ez is sztereotip, és közhelyes). Ehelyett egy jó adag neurózisban részesül mindenki, hogy nehogy hiányozzon számára valami.
Én még akkor is felteszem majd a vigyorgó arcomat, ezt a derekas mindentudó fizimiskát kikölcsönzöm az emberi viszonyok arzenáljából, és nekimegyek. Nem tudom minek, de valaminek.
Talán a jövőmnek, a jövőnknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése