Ma a Magyar Dráma Napja, ebből az alkalomból egy kis összzeröffenést időzítettek a Nemzeti Színházban, itthon. Szóval kobakok összedugása, ilyenek.
Mindenki hozzáértő, ez nem is baj. Manapság mindenki mindenhez ért, vagy legalábbis úgy tesz. Illetve ha nem is ért hozzá, és esetleg félvállról venné az ügyet, teszem azt mintha meg szeretne ettől szabadulni, akkor van legalább egy véleménye.
És itt álljunk meg egy szóra.
Tulajdonképpen a vélemény maga a doxa (így jelölte meg a görög terminológia). De ezt se firtassuk soká, mert kellemetlen, és nem hoz semmit sem a konyhára a jövőben.
Végül is senkivel sincsen semmi bajom, a jelen pillanatban. Csak annyi az egésznek a lényege, hogy játszani kellene. Ezt valaki nagyon is finoman aláhúzta.
És ebben a nagy fejek összedugásában (egy kissé pajzán a kifejezésem, de nem nagy gond, majd még mesélek erről a pajzánságról remélem) ennek is elő kellett volna lépni. Vagy legalábbis valamilyen érvényt szerezni ennek. De nem lehetett, mert a Nagyok előadták magukat.
Ebben a megközelítésben elolvashattam volna itthon is a "hozzáértő véleményeket".
Pedig mostanában nem minden "gyülekezetben" szólalok föl.
ÉS nagyon ügyesen tudok egyhelyben ülni.
Mint ahogyan Esterházy mondta az Egy nőben, hogy a "fotőjben szépen ülök".
Valami ehhez hasonlót állított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése