Valójában bele lehet feledkezni mindenbe, abba is, hogy vagy, vagy hogy esetleg már nem vagy, jelen sem kell lenned, csak éppen mereszted a szemed, és ebben a világban egy sor dolgot meg jelenséget fedezel fel, akár tüneményeknek is nevezhetnéd, és te is itt vagy, a többiek között, hogy ne feledd a szavaidat, mindent el kell raktároznod, mindenbe bele kell kóstolnod, hiszen ha nem ezt teszed, akkor mireföl ez az egész, és tovább küszködsz, minden áldott nap, minden percben és órában, minden mozdulatban, és figyeled hogyan mozognak a többiek, a hanglejtésekre is figyelsz, meg a hangsúlyokra is, hogy ténylegesen semmi sem menjen kárba...
...a fénynek olykor hangja van, mintha csattanna is néhol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése