Egészen kreatív volt a kolozsvári ottlét, hazaérkezvén egyelőre ennyit mondok. Persze kiszínezhetném, és ki is fogom egy kissé színezni, de valójában nem kellene annyira, hiszen azok akikkel találkoznom kellett amúgy is színesek.
Kezdve P-vel akivel nem találkoztam már egy jó pár éve, és teljesen véletlenül összefutottunk az Insomniaban. Ez már nem a régi hely, elköltözött, de valamit megtartott a régiből is, amihez ismét csak kellemes emlékek fűztek, hiszen Gy.nél egy fél évet muzsikáltunk heti 3-4 alkalommal 1999 őszétől 2000 tavaszáig. És sok meghívottunk volt, egy nagybőgős barátommal roptuk a zenét és a táncot, a mainstreem swingtől a free jazzig.
Most is megtartotta a kissé elrugaszkodottabb avantgarde jellegét, amikor éppen egy soron következő fast-filozófia konferenciába botlottam. Fast azért, mert mégsem lehet egy ilyen helyen - vendéglátó ill. szórakoztató csomóponton - kivesézni a filozófia akut és krónikus problémáit.
De azért az nagyon tetszett, hogy kierősíthető volt az előadó hangja, így egy szomszéd helyiségből, ahol éppen két csinos lánnyal bájcsevegtem a bőr fotelokban, szervírozva egy remek LONG CAFFÉT, hallhattam a hangszórókon keresztül, amint megjegyzi a derék prof, hogy egy társadalom nem állhat csak filozófusokból. Úgy éreztem, hogy Plátonnak némileg igaza volt. Vezetőknek kellene lenniük. Vagy legalábbis nagy fizetésük kellene legyen.
- Ez így van - helyeseltem, miközben a lányok gyorsan rákérdeztek, hogy mit is mondtam, mire én, hogy helyeslem a profnak a szavait.
- Aha - így a magasabbik és filigránabb , és láthatóan belemerült a saját gondolataiba. Remélem elgondolkodni valóval láthattam el, hiszen közvetlenül azelőtt kivágtam egy szónoklatot, miszerint mennyire fontos az, ha ez ember megfigyel mindent a környezetében.
M. mellettem csak mosolygott és kuncogott magában. Tudtam, hogy ilyenkor meg kell ülni a lovat derekasan, nem lehet csak úgy szárazabb hangnembe átváltani. Éppen ezért összekevertem ahogyan illik a szubkultúra üzenetét egyféle felettes énnek az ünnepélyességével. De a filigránabb, ki a Noémi névre hallgatott, legalábbis a bemutatkozása szerint, mégis valami máson morfondírozhatott.
Én tudom, hogy ilyenkor az összeadás és kivonás legmeredekebb műveleteit kell összehangolni. Hogy ki kivel, és mennyire éri meg. Ez látszhatott az arcán is. De már volt annyira urbánusan bedörzsölt, hogy egy képernyő védővel ezt akkurátusan eltakarja.
Csak éppen annyi, hogy mi öreg rókák, ezeket a képernyő védőket ismerjük. Nem hiába dolgozunk a Nokia-Siemens-Sony Ericsson Összehangoló Projectben.
(folyt köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése