Időnk (és időm) jelentős részét az teszi ki, hogy egyfolytában méricskéljük milyen telefon felelne meg a leginkább nekünk. Hogy ez és ez a modell igencsak menne az idén.
Aztán így tovább az autókkal, a ruházati cikkekkel, és egyáltalán mindennel ami amúgy efemer.
Nevetséges, vagy akár nevetségesnek is tűnik a disszertációm, de van benne valami. És ezt mindenki érzi, hacsak nem patológiás eset.
Ebben a megözelítésben patológiásnak neveztetik mindaz, aki valamilyen mértékben monomániásan és megrögzötten kötődik valamihez. És ez nem minden. Hiszen az a valami múlandó. Természetesen szavatossági időt vállalnak a gyártók a termékeikért. És ez így jó, én is így szoktam meg.
Csak éppen a józan ész keretein belül tevődik fel a kérdés: miért ez a hisztéria, hogy ennyire birtokába vesz a láz, ami a folytonos méricskélésekben kerül felszínre? Olyan ez mint az az infantilis férfi szokás (felnőtt példányoknál is megmarad) amikor a péniszük méreteit ecsetelik és viszonyítják egymáshoz. Még kamaszkorban hagyján, és egy-két vicc erejéig megengedhető, de egy idő után rettenetesen unalmas. Mint azt már jeleztem a legnagyobb hangúak sokszor az ágyban amikor konkrétan jelen kell legyenek, csődöt mondanak. Rengeteg olyan az az eset amikor már impotensek is. De erről majd legközelebb.
Nincs mit szépítgetni a valóságot. Az is igaz, hogy olykor megengedhető. Egy rakás csődör nem képes a saját dominancia elvét megkülönböztetni a többi csődör meghunyászkodó elvétől.
(Természetesen a képen látható Bentley Azure elegáns. Nem is tagadom. De egyszer ez is tönkremegy.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése