In the city

Olykor a Sex in the Cityvel zárom a napot, persze ez ebben a formában nem igaz. Nem bánthatóak ők, csak azért mert jól csinálják azt amit csinálnak. De olyan jól sem. Az elején még láttam valami fantáziát is az egész históriában, de mostanában mintha kezdene döcögni. A nagyvárosi gondjaik mintha kezdenék a szereplőket eltompítani, de valójában csak le és fel járnak, közben meg közölnek. De mit? Hát sajnos nem sokat. Már az angol nyelvjáték sem az igazi, vadászgatom a szófordulatokat, de semmi különösebb.
Lehet, hogy nem ártott volna ha Parker kisasszonynak rokona lett volna a másik Parker. (A Charlie.) Hiszen ő igazi titán volt. Emiatt is lelte vesztét. Holott az nem egyenesen arányos, hogy valaki titán (azaz bizonyos értelemben átlagon fölötti, netán zseniális), és akkor végzete lesz.
Nekünk is lehet végzetünk.
Sokszor persze ki kell érdemelni. Az nem megy olyan könnyen.

Vannak akik úgy gondolják, hogy a fatalizmus (most egy kissé tágítom a végzet kategóriáját) csak úgy betoppan az életükbe. Valójában nem is gondolják, mert hülyeségnek tartják. Nem is tudják mi a végzet. Lehet, hogy én sem tudom mit jelent, de mintha keresném.
Az is lehetségesnek tűnik, hogy a végzet már a mitikus korok eltűntével teljesen megsemmisült. Elillant, mint a vízpára.
Csak lebegések vannak, és fenntartások, hogy így meg így kellene lennie valaminek.
Például hova lett a femme fatale kategóriája?
Hiába keresem a Cosmopolitan vagy a People címlapján, egyelőre nem találom. Hiszen tudom, és érzem, hogy a marketing sminkje rakódik rá egy gyönyörű nőre. És ott azért gyönyörűek a nők. Ami nem jelenti azt, hogy ezek kimerítenék a lényegi nő kategóriáját.

Parker kisasszony nem közelíti meg a femme fatale kategóriáját. A szimptómáit sem mutatja, de lehet, hogy ez számára nem is fontos. Csak az fontos, hogy egyfolytában konferálja azt, hogy mit is cselekszenek az ő kis drága barátnői. My little females. Persze ezt már én mondom.

Ha esetleg eljönnének ide, és elvihetném őket a vármezői csárdába, hogy egyenek egy itthoni pisztrángot. És akkor majd, jó fokhagymásan is olyan jókat tudnának mondani, mint abban a steril környezetben amiben ők élnek, akkor tényleg nagyot néznék. De így csak kicsit nézek, és talán még egyszer-kétszer belenézek ebbe a sorozatba. Mindenesetre jó altatónak. Tehát erre sem kell költenem.