Magyar szerető

A magyar szerető a dalnokok dalnoka, kérdés, hogy véghez is viszi?
Hálás téma, eddig még nem volt szerencsém körüljárni, körülszimatolni, pedig igencsak érdekes megfigyelni valót, és implicite, következtetést von maga után.
A szájhősök egész sorával lehet találkozni, csak el kell indulni egy kissé. A lebonyolított, vagy az éppen lebonyolítandó amour sacre-kről számolnak be, csak éppen tudnám mitől szentek. Valójában nem tudják, hogy szentek, és nem is szeretnék. Minden futó kalandnak értéke van. Ez már régebbi megállapítás, de állja helyét. Még mindig.
A futó kalandokkal semmi baj sincsen. Bennük van az a báj és szépség, amin túl kell esni. Természetesen ha ebbe kezd bele valaki, akkor az is létrejöhet, amit úgy nevezünk felületes. Felületes kapcsolat is rengeteg adódik ily módon.
Ezekben az esetekben a testiség, avagy a nemi örömök kiélése a fontos. Nem kell sokat kertelni, a szexus ami éppen közrejátszik. Hiába kerülgetjük, mint macska a forró kását, ez benne van, szervesen illeszkedik bele.
Tehát a futó kaland szentsége, ami napirendre kerül, de aztán mégsem ez jön le, mert nem jöhet.
Nyilvánosan zajlik minden, illetve azok szeretik így, akik a publikus térben nyilvántartásba szeretnének kerülni. Nem tehetnek egyebet, mint egyfolytában azzal kérkedni, hogyan és miként csinálják. Egy kissé szegényes, és szánalmas is egyben, általában megmosolygom. Valójában egy kiégett lélek rohanásának lehetünk a szemtanúi, és ezt több ok szintjén is bizonyítani tudom.
Ha valaki ténylegesen hatékony, akkor azt nem kell mindenáron és mindenkor reklámozza. A gyengébbek mindig azzal foglalják el magukat, hogy folyton a jelenlétükről próbálnak meggyőzni bennünket, holott sosem mutattak fel semmi érdemlegeset.
A nagy harci ripacsság, a nagyhangúság valójában mind azt tükrözi, hogy a frusztráció a felszín alatt lappang rögtön, de mégsem lehet ezt bemutatni, éppen ezért valamilyen pótszerrel azt kell bizonyítani, hogy igenis van, de nem egy, hanem több.
- Kaland, mi más?

De hogy ez valójában fedi-e a valóságot, az már egy teljesen más kérdés.
Na de, milyen is a magyar szerető? Egyelőre férfiakról.
Alamuszi, harcias, kreatív, sokat ígérő, keveset nyújtó?
Nem tudom egyből behatárolni, de úgy nézne ki a legelején, hogy nagyon is hangos. Ebből aztán azt a következtetést lehetne levonni, miszerint nem sokat teljesít a szolgálatban, ha arra kerül a sor. Hamar lebonyolítja, túl van rajta, ezek után ihat nyugodtan. Végre. Most már nem kell törődni.

De legalább van egy története. Amit elharsoghat a kocsmában. Hogy ezt így és efféleképpen vitte végbe, ha ott lett volna a kedves hallgatóság. Akkor bezzeg. De nem volt ott, és sokszor jobb is, mert nagyon fogták volna a fejüket. Ha valaki a jelen lévők közül tényleg ott lett volna, akkor szégyenbe került volna az egész férfinemzetség, és a széles világi férfiak tömkelege is.
Ennyire elrugaszkodott lenne a magyar férfi szerető? Ennyire nem tudná, hogy mit kell tegyen azért, hogy ténylegesen és a szó valódi értelmében jelen legyen?
Nem. Egyszerű a válasz, és méltó. Azok iránt, akik nem tudják mi a csatarend az életben. A nagy sörhas igazán heroikus, ez minden alegységben díjazandó. Ha ez hiányzik, akkor máris nem férfi az illető. De ha már egy kis futásra kerülne sor, akkor meg sem bírnak mozdulni.
Nem ez ellenség elől. Nem ezt szerettem volna mondani. Ezt egyáltalán nem szeretném hangsúlyozni.
De ha már itt vagyunk hadd tegyek egy kis kitérőt. Olyan ez, mint amikor mindenki a nagy magyar történelemről kezd regélni, a nagy alakokról, a nagy férfiakról.

Igen ám, de ők legalább az elején harcoltak. Utána következett az ivászat. Azt ki kellett érdemelni. Így akarták az istenek, emiatt betartották. És ezek után az asszonyok, a remek nők is nevetve borultak a karjaikba. De a puhányok csak regélnek, és már nem tudnak semmit sem nyújtani. Semmilyen szinten.
Majd lesz valami.