Mire ideérek a gép elé, már egy rakás ötletem elkopik. Pedig mindig arra gondolok, ha egyszer megint visszajövök, akkor remekül fogok teljesíteni.
Hm.
Na de, egy kissé a nagyképűségről. Eléggé elterjedt válfaja az emberi megnyilvánulásoknak. És még azt sem mondhatom, hogy esetleg én mentes lennék ettől. Én is úgy nyilvánulok meg mint oly sok ember, aki e föld rögös útjait járja.
Most persze nem vallok, és ezt ne tekintse senki sem gyónásnak. Egyszerűen vannak olyan emberi tulajdonságok, amelyek valójában nem is annyira szimpatikusak. Sőt, egészen otrombák.
De nem lehet kikerülni emezeket.
És én is le kell mondjak ezekről, de az elején nehéz. Aztán meg ott van az is, hogy az utcai megnyilvánulásokban szükséges a játék. Ezt nagyon érzem.
Avagy az urbánus-szociológiai miliőben.
Nevezze ki-ki a maga ízlése és elgondolása szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése