Szomorú

Nagyon szomorú olykor ez a világ. Vagyis lehangoló. Van akinek könnyen sikerül ezeken átsiklani, de nekem nem megy olyan könnyen.
Az a bajom ilyenkor amikor azt a sok nyárspolgárt látom rohanni a saját érdekeik után. Valahol megértem őket, de mégis lehangoló látvány.
Tulajdonképpen én is ezt teszem. És emiatt én is lehangoló látvány lehetek. Egyelőre nem látszik az a lehetőség, hogy kilépjünk ebből a bűvös körből. A saját vágyaink rabjai vagyunk.
Elsötétül felettünk az ég, a saját önzésünk súlya alatt.
Még akkor is, ha ez egy kissé fura kép volt részemről. Hiszen a súly a gravitációval áll kapcsolatban, de felettünk ott az ég. Persze ez akár alattunk is lehet. Csak el kell beszélgetni egypár pillanatra egy csillagásszal vagy egy kozmológussal. Akkor már látni fogjuk a lényeget.

[a képhez magyarázat: This is the Milky Way region located between the constellations Cygnus (lower left) and Cepheus (upper right). The red nebulas in the lower left corner are the North America and Pelican nebulas. The red nebula up and to the right is IC 1396. This pic was taken at the 2002 MidAtlantic Star Party.]