A Tben többnyire jó a hangulat, ha megfelelő pillanatban toppan be az ember. A megfelelő pillanatot főleg napközben értem. Mostanában, estefelé már nem az igazi, bizonyos konkurens lokálok már elszippantották a vendégeknek egy részét. Azok sem rossz helyek, így hát nem értékelek.
De ide visszatérni mindig kellemes. Nagyjából tudnia kell az embernek, hogy mire várjon, nagy világmegváltásokról nem is lesz szó. Nem is kell a világmegváltásoknak hitelt adni, illetve ezen a helyen nincsen világmegváltás.
Pontosan ezért jó.
Olykor egy-egy vitatottabb téma asztalra kerül, de gyorsan elsöpörhető. Valamilyen humorizálás által. A humornak majd inden válfaja is terítékre kerül, olykor az alpári változatok is jelenlétükkel büszkélkednek.
És ez sem olyan rossz.
Különböző emberek, különböző háttérből érkező utasoknak ez egyféle találka helye. Gócpontja. Olyan mintha mindig várnánk valakire, közben csak a napnak néhány percét, egyeseknek pedig óráit kell itt elütnie.
Olyan napok is akadnak, amikor nemcsak kávézóként van jelen, hanem a törzsvendégeknek, és a szimpatikusabbaknak valami más is dukál ilyenkor. A tegnap halászlé volt, csukával és ponttyal. Dunai kapás. A halász mellett foglaltam helyet, és előadta egypár receptnek a titkát. A csípős a magyaros, és így tovább. Közben duruzsol a wurlitzer, slágerek ropják dallamaikat, mindenkinek az ábrázatán pillanatnyi elégedettség.
Valamennyien szemből ismerjük egymást, azaz ha sokszor névleg nem, de arcból mindenképpen. Lehet, hogy sokszor ennek a lehetőségnek a jelenléte adja meg a szépségét a viszonyoknak. Nem kell elmélyültségre gondolni, hanem a felületen való létezésnek a mámorát próbálom most érzékeltetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése