Valójában az egyik tulaj, mert még másban is sántikál. Persze nem sántikál, hiszen egyenesen jár. És jól is csinálja, csak egy kissé kiütnek rajta a neurózis bizonyos jelei.
- Mindenki azt hiszi, hogy én ebből nyerek, pedig nem így van - kiáltotta, és még visszafordult mintha egy csapásra készülne. Szemem sem rebbent, már megszoktam az ilyen kirohanásokat. Sokan csak arra várnak, hogy meglepődjön az ember, de ebből nem fognak kóstolni részemről. Én ha úgy adódik, akkor visszavágok. De ideig óráig a Dalai-szoftot letöltöm. Ti. hogy békés legyek ameddig lehet.
Ezután nem vesztem el a türelmemet, csak éppen megszorítom az illetőnek a kezét, vagy a nyakát. Hogy tanuljon egy kissé a dolgok menetéből. Hölgyekkel és kisasszonyokkal, vagy esetleg lányokkal ezt nem teszem meg. Les femmes sont tres delicieuses et belles.. (Majdnem helyes.) Elvből nem gyakorlom ezt. Velük verbálisan viaskodom. És ezt a műfajt kiválóan lehet élvezni, csak egy kis odafigyelést igényel.
- De nézd, én csak vicceltem - próbáltam visszavágni.
- Mostanában már a viccet sem értik? - kérdeztem a körülöttem lévőket, cimboráimat. Vállukat vonogatták.
- Én tudtam, hogy D-vel ez fog történni, ezért nem mondok ilyeneket neki - jegyezte meg sommásan az egyik állhatatos cimbora. A söre vidáman ficánkolt a kancsóban. Valójában annyi volt részemről a megvetendő kijelentés, hogy elszóltam magam, egy felületes poén szintjén, miszerint a tulajok rajtunk gazdagodnak. Azt hittem szellemes vagyok. De a szellemeskedést a tulajok nem értékelik. Ezt valahol eddig is sejtettem, de most már tutira fogok velük menni.
Csak az üzletet fogom velük tárgyalni.
Úgyis egész nap azon gondolkodnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése