Ma legyen egy kissé a nosztalgia napja. Mondom itt ezen a téren, a virtuális felületen. Ezt természetesen egy kissé, nem is annyira nyersen, a viccnek a hangulata kell megspékelje. Miért?Hát azért, mert ma november 7.-e van. Ez egy nagy nap. Most abban ez értelemben kerülök a kérdésem központjába, ahogyan azt a derék és zseniális Hofi állította, mesélte.
A takarítónő bemegy reggel a még alvó Leninhez. Lenin egyet fordul a másik oldalára (ezt már én teszem hozzá), amire a takarítónő noszogatni kezdi. - Lenin elvtárs, keljen fel, november hetedike van, ma van a felkelés napja.
Szóval ebben a kis szellemeskedésben sok minden megelevenedik az életünkből. Egyrészt például az is, hogy ez az egész história októberben esett meg. Hiszen mint tudjuk, kalendáriumi eltolódás van az ortodox és az ún. normális naptárak között.
Másrészt számomra mindig enigmatikusnak tűnt, hogy ebben az egész históriában a Nagy Vezér (az egyik jelen esetben), oly mélyen alszik. Úgy általában. De minek?
Az alszik elmélyülten, mondom mintegy mellékesen, aki majd minden dolgát elvégezte. Ebben az esetben a Nagy Vezér (az egyik) annyira mélyen aludt, hogy azt gondolná az ember a szocializmus máris elérte a céljait. Beteljesítette az álmát. Azaz minden a helyén volt.
Természetesen nem így volt. Úgy elbaltázták az egész prodzsektet ahogyan azt illik. Én valójában nem is bánom. Ahogyan a szocializmus utána pedig a kommunizmus elképzelték a közösséget, örülök, hogy melléfogtak.
Szívből örülök.
Az nem egy közösségi elképzelés volt, hanem bizonyos elfogult és narcisztikus egyéneknek a diadalittas mámora. Hogy esetleg megvalósítottak valamit.
De nem.
Na de, legalább emlékezem Hofira. Élj sokáig Mester!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése