Ellentmondások, blöff, humor és flört

Amikor tettetjük magunkat, akkor lehet, hogy jóval kívánatosabbak vagyunk, mint amikor nem. Ennek az ellenkezője is érvényes lehet akár.
A tér ahol mindez megtörténik nem mellékes. Noha úgy tűnhet sokszor mégis a véletlen választja ki azt, hogy mindezek a műveletek itt zajlanak le.

A szereplők sem mellékesek. Legutóbb éppen négyen vettünk részt a játszmában. Mind a négyen többnyire a humán területen mozgunk. Egyelőre így néz ki.
A nemek aránya 1:3 - hoz volt, vagyis magyarán 1 nőre 3 pasas jutott. Alapjáratban egy ilyen játszmába nem szállok be. Még akkor sem igazán, ha kimondottan jó esélyeim lennének. Talán - olykor úgy érzem -, én már leperkáltam azt az adót, amit a versengés ilyen jelmeze tálal. Hiszen ez tényleg versengés olykor, és nem verseny (aminek tisztességes szabályai vannak).
De nem moralizálni szeretnék.

Tehát én elégséges számú ilyen versengésbe szálltam be, éppen ezért már nekem nem olyan sietős.
Hála a Fennvalónak volt egypár kapcsolatban részem. Az is szemérmetlenség lenne részemről, ha azt állítanám mindig is lojális játékos voltam. De ahol mégsem álltam a sarat, a karakánság valaminő szintjén, ott valójában most is a keserűbb szájíz stagnál. Így az idők után. Bizonyos idő után.
Ebbe persze nem lehet belehalni. És nem is fogok.
Csak gondoltam leírom.

Nos, tehát vannak olyan terek és idők, avagy van olyan tér és idő, amikor előszedi az utas a hevenyészett tudását és brillírozásba kezd. Mert úgy érzi itt az ideje.

Ilyenkor egy bölcs nőstény végighallgatja a hímek harcát. A hímek párbaját. Ahogyan egymást próbálják túlszárnyalni. Nem tudom, hogy ilyenkor ez elvesztegetett idő-e vagy sem. Még nem olyan biztos, hogy annyira elveszített energia lenne ugyanakkor, hiszen olyan regiszterekben járkáltunk, amit máskülönben is végigszánkáztam volna. Egy akármilyen bájos női hallgatóság nélkül is.
Mert tényleg bájos, azt meg kell adnom. Egy kissé a ragadozóbb típusból. De jól áll neki.

Nem lehet sokszor meghatározni, hogy ki mennyire játssza meg magát. Ezért nem ítélek el senkit sem. Illetve megpróbálom megérteni, hogy vajon mi vezérli erre a megoldásra. Melyek a mozgatórugói. Abban a hiszemben ringatózom, hogy ha megértem, racionálisan fölfogom, akkor nem érhet különösebb meglepetés.
És ezt egyelőre élvezem is.

Különben a figyelmes megfigyelő (imádom ezt a kategóriát!) többé-kevésbé megsaccolhatja, hogy ki mennyire blöfföl. Különböző valószínűségi szinteken.
Csak egy kissé élvezni kell a pszichológus urak munkáit, egy kissé bele kell kóstolni a szociológiába, netán egy kis irodalom sem árt, és az egészet egy tisztességes mozaikként ki lehet rakni.

[Majd beszélni fogok Flaubert Bovarynéjáról is. Ez egy régebbi adósság.]