Most egy kissé elvetem a sulykot esmént. Azaz egy kissé a bölcselet irányába tolom el a gondolatvilágomat, megígérem nem túl komolyan. De egy-két dolgot illene megjegyezni. És amiről ma szeretnék mesélni, az a körültekintésről szól. Arról a kategóriáról, ami legalább olyannyira fontos, mint a diszkréció. De a diszkrécióról mégis egy kissé odébb lesz szó. Majd valahogyan visszatérek.
Íme tehát a körültekintés. Valamikor elkezdtek erről elmélkedni. Megint azzal lehetne kezdeni, hogy már a görögök...De hagyjuk. Hiszen az is meglehet, hogy ők már tudtak erről valamit, és valójában így is volt. Hiszen a szkepszis is velük kezdődött egyrészt, azaz egy jelenségnek sok szempontból való vizsgálata. Egyszerűen így lehetne fogalmazni.
No de körültekintés hogyan jön ide? Hát úgy, hogy szükséges a mindennapi életünkben is. Abbeli elgondolásból, hogy a körültekintés mégis fontos, nem kell kilyukadni oda, hogy a körülményesség ajánlatos. Ez már az óvatosságnak egy olyan foka, ami extrém határokat feszeget. Ide semmiképpen sem kell eljutni. Hiszen ekkor az életet nem lehet élvezni. Ebben az esetben nincsen újítás, és megújulás sem.
S ha pedig mindezek hiányoznak, akkor az életnek az értéke rettenetesen alacsonyan stagnál.
A körültekintésnek és óvatosságnak bizonyos definícióját Márai így fogalmazza meg: "óvatosnak lenni mint egy frontkatona".
Ez számomra sokat elmond...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése