Úgy néz ki, hogy a sorban legutolsó, azaz jelenlegi gyorstalpalóm nem semmi. A napokban az egyik estén, egy prezentációs dobesten, Hána László zenészkollégám estjén éppen erről a buktatóról beszélt. Ti., hogy mennyire visszás a nyugati kultúrában a gyorstalpaló koncepciója. Hiszen ilyen a Távol-Keleten nem történhet meg. Ott nem az eredményre koncentrálnak elsősorban. Hanem az útra, így röviden.
Szóval itt az én gyönyörű gyorstalpalóm. Címe Gyújtópont, szerzője egy érdekes amerikai, név szerint Brian Tracy. Ahogyan ez lenni szokott, rengeteg tanáccsal és útmutatóval. Nem egyértelmű, hogy csak úgy félvállról vette volna feladatát, és éppen aktuális nemtörődömségének adott hangot. Mert így szeretné.
Nos, a dologban annyi világos, hogy itt az amerikai pozitivista iskola (lásd.positivism)újabb szerzeményével állunk szemben. Vagy legalábbis emennek egy átültetett, gazdasági alapokra átültetett verziójával. Főleg karrier, siker és ezeknek rokon koncepcióival kapcsolatos útmutatókat próbálta csokorba szedni. Teszi ezt azzal a hamisítatlan optimizmussal, ami az amerikai üzletemberek egy bizonyos szegmensét jellemzi. Akik befutottak már, és úgymond nekik már szép az élet.
Persze nekünk is lehet. Ha éppen Benigni mestert idézném, egy kis parafrázis erejéig a Vita e Bellaból. De térjek vissza.
Az amit sokszor érzek a mindennapi életben itt Kelet-Európában az, hogy ez a fajta pozitivista gondolkodás elég távol esik mindenkitől. Az átlagpolgártól pontosabban. Nem kell a feltétlen rajongás és optimizmus zászlóvivőiként definiálnunk magunkat. De egy kis nekilendülés ezen a téren sem ártana.
Amikor Bécsből jöttünk október közepén hazafelé, a színház mikrobuszában az egyik öltöztetőnő azt mondta, hogy én az optimizmusomba fogok belehalni. Ezt őszintén mondta, éppen ezért nem is orroltam meg rá. Sőt, alapjáratban egészen szimpatikus.
Csak éppen.
Csak éppen annyi lenne, hogy egyrészt inkább optimizmusba szeretnék meghalni, mint a folytonos fanyalgásokkal emészteni föl az energiáim legnagyobb részét. Másrészt pedig ténylegesen van egy sor olyan energia csomagom, ami kreatív munkára vár, és nem holmi várótermi időzésekre a nagy esélyeket illetően.
Mert én már eleget ültem a székelykocsárdi váróteremben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése