- A magyar lányok jobban néznek ki - vetette foghegyről kissé odébb a szavakat O., miközben egy román adót néztünk, valamilyen híreket, és én történetesen megdicsértem a román lányok szépségét. Érzem bennük a mediterránnak bizonyos szelét, azt a szellőt, amit ilyenkor télvíz idején igenis megkívánhat bárki.
- Gyönyörű arcuk van, legalábbis egyeseknek - próbáltam úgy beállítani, mintha én is tudnám az ilyen kérdésfelvetésnek a lényegét.
- Igen, de a magyar lányok mégis jobban néznek ki - feszengett a széken O., nem adván semminémű plusz információt arról, hogy most komolyan gondolta vagy sem. Közben J. átkapcsolt egy következő csatornára, ahol máris egy gyönyörű kis magyar lány feszengett. Talán időjárást konferált be, az éppen aktuális hideg frontot. Engem közben belülről rázott a hideg. Az Akropoliszra gondolhattam, vagy esetleg Korfu szigetére. Vagy Ciprusra.
- Á, igen - kezdtem köszörülni a torkomat, kissé énekes madarasra vevén a szót -, így már igen, ezt már elhiszem, hiszen ez a lány tényleg karakteresebb. Az is igaz, hogy sok a szép magyar lány - folytattam kissé elbizonytalanodva, holott valahol belül érzetem, hogy nem kell teljesen kimerítenem az elméletemet. - De ez nem jelenti azt, hogy a román lányok is alulmaradnának - szögeztem le a végső konzekvenciámat.
- Ezek egyfolytában sminkelik magukat, két tonna sminkkel mindennap - toldta meg a kissé belső monológgá fajuló beszélőnket J..
- Á, azért az nem olyan nagy baj, egy kissé adjon magára egy nő - próbáltam csípősebbre venni a szót, mintha én tényleg érteném, hogy milyen is egy igazi nő profilja. Úgy éreztem én vagyok az éppen legtrendibb haute-couture legújabb messiása.
A két nő hallgatott, pontosabban elhallgatott. Tudták és érezték, hogy velem egy kissé nehéz vitatkozni. Sokszor csak azért, mert unatkozom. De ez sem mindig így van.
Én megmaradtam a régi véleményemnél, és integrálom az újabb információt. Valójában mindkét nemzet lányai között szép számmal akadnak elbűvölőek. Már leltárba is veszem őket lassan.
- Gyönyörű arcuk van, legalábbis egyeseknek - próbáltam úgy beállítani, mintha én is tudnám az ilyen kérdésfelvetésnek a lényegét.
- Igen, de a magyar lányok mégis jobban néznek ki - feszengett a széken O., nem adván semminémű plusz információt arról, hogy most komolyan gondolta vagy sem. Közben J. átkapcsolt egy következő csatornára, ahol máris egy gyönyörű kis magyar lány feszengett. Talán időjárást konferált be, az éppen aktuális hideg frontot. Engem közben belülről rázott a hideg. Az Akropoliszra gondolhattam, vagy esetleg Korfu szigetére. Vagy Ciprusra.
- Á, igen - kezdtem köszörülni a torkomat, kissé énekes madarasra vevén a szót -, így már igen, ezt már elhiszem, hiszen ez a lány tényleg karakteresebb. Az is igaz, hogy sok a szép magyar lány - folytattam kissé elbizonytalanodva, holott valahol belül érzetem, hogy nem kell teljesen kimerítenem az elméletemet. - De ez nem jelenti azt, hogy a román lányok is alulmaradnának - szögeztem le a végső konzekvenciámat.
- Ezek egyfolytában sminkelik magukat, két tonna sminkkel mindennap - toldta meg a kissé belső monológgá fajuló beszélőnket J..
- Á, azért az nem olyan nagy baj, egy kissé adjon magára egy nő - próbáltam csípősebbre venni a szót, mintha én tényleg érteném, hogy milyen is egy igazi nő profilja. Úgy éreztem én vagyok az éppen legtrendibb haute-couture legújabb messiása.
A két nő hallgatott, pontosabban elhallgatott. Tudták és érezték, hogy velem egy kissé nehéz vitatkozni. Sokszor csak azért, mert unatkozom. De ez sem mindig így van.
Én megmaradtam a régi véleményemnél, és integrálom az újabb információt. Valójában mindkét nemzet lányai között szép számmal akadnak elbűvölőek. Már leltárba is veszem őket lassan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése