Teljesen arisztokratikus alávetettségben élek. Természetesen csak akkor, ha értelmes az a szószerkezet, hogy arisztokratikus alávetettség. Lehet, hogy jóval inkább fönnhéjazásról kellett volna beszéljek.
Olyan vagyok mint Jerome K. Jerome egyik alapfigurája, akinek egy rakás betegsége van. Ezt felfedezi (most a Három ember egy csónakbant emlegetem), és azután már minden ekörül forog.
Nekem nincsen sok betegségem, tüneteim sem annyira nyilvánvalóak.
Egyelőre egyet fedeztem fel, ennek a neve pedig lordózis. Mint a neve pompásan bizonyítja, benne van az, hogy úri betegség.
Ezt a tegnap az egyik törzshelyen, megérkezésem után máris kijelentettem a barátaimnak. Akik egyetértően hümmögtek, és még egy-két megoldást is próbáltak kiokoskodni, hátha jobb úton fogok haladni. Legalábbis ezen a téren.
Azt hiszem valójában rajtam nem kell segíteni. Legalábbis ezen a téren, ismétlem. Hiszen végre a betegségem egy úri vállalkozás. Azt is mondhatnám, hogy talán erre vágytam egy jó ideje.
És különben is, a lordózis ferde gerincet jelöl. Most a leginkább úgy néz ki, hogy üzleteimet kellene egyengessem. HA teljesen kiegyenesedne a gerincem valamilyen csoda folytán, akkor elesnék egy sor rendeléstől. És akkor mi lenne? Csakis a káoszt látom a szemeim előtt.
Nem is olyan régen, egypár hete történhetett, hogy véletlenül egy bizonyos fizioterápiás konferenciára tévedtem be. Éppen soros ügyeimet intéztem a színházunkban. És ekkor tudtam meg, hogy a lordózis teljes kigyógyulása, avagy kikúrálása 22 éves kor után már nem lehetséges. Valójában megnyugodtam, hiszen akkor ez tényleg úri habitusomnak egyféle záloga lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése