Még mielőtt valaki fejbe kólintana, hogy esetleg valami gondom lenne Csáth-tal, elmondom. Most már gyakorlatilag véget ért a vásárhelyi filmfesztivál helyi sikerrel. Ugyan nemzetközinek van meghirdetve, de nem biztos, hogy tényleg annyira ismert messzi földön. Talán egy-két szakmabeli számára lehet, hogy ismerősnek tűnik ez a név. Nos, ez nem is baj, hiszen a low-budget seregszemléknek ez a sorsuk. És ez jelen pillanatban még mindig itt tart. És így is lesz ezentúl is. Nem fog nagyon megváltozni. Aki azt reméli, hogy esetleg olyan híre lesz, hogy messze földön erre az eseményre fognak dalokat komponálni, lehet, hogy mellérúg. Vagy arra kezd el vigadni, miszerint bekerül valamilyen online lexikonba.
Az imént ütöttem be Becali nevét a Wikipediaba. Kijött, és jó hosszú a cikk róla. Csak összehasonlításképpen. Vásárhelyről van ugyan szócikk, de a filmfesztiválról nincsen. Még Vásárhelyről is annyi van, azaz egy picivel több mint Becaliról. Ez utóbbi nemzetközi szinten is trendi, sajnos. Azért a Wikipedia dicséretére legyen mondva, hogy egy-két dolgot megjegyez erről az ingatlan-, terület- és foci-mogulról. Nem éppen a legszebb fényben feltüntetve becses személyét.
NA DE MIT AKAR A SZUICID CSÁTH?
Az éjszaka ez volt a legutolsó film, egy Csáth parafrázis, azaz Egy elmebeteg nő naplójának a filmes változata. egy kissé depresszívebb hangulatba ejtette a nézőközönséget, én személy szerint nem hódoltam annyira a depressziónak. Sokkal inkább elbóbiskoltam. A végére, amikor már arra kéri a hölgyemény a dokit, hogy vegye ki a szürkeállományát. Az agyát. Tehát ezt már nem láttam, pedig lehet, hogy látnom kellett volna. Mindenesetre a zenei aláfestés nem volt semmi, gyönyörűen ellensúlyozta a homályos és sejtelmes képsorokat. Különböző komolyzenei regisztereket feszegető zenei piktogramként értékeltem. De időnként hallani lehetett egy visszatérő motívumot, amolyan szintetizátor hangon. Jóval inkább negyedhangok voltak, mint nyolcadok vagy tizenhatodok. Szóval a tempója is nagyon lassú volt, és ennek folytonos visszatérése előidézte bennem a már följebb említett elszunnyadást.
Lehet, hogy korgott a gyomrom is időközben, egyre jobban felmerül a gyanú így utólag bennem.
- Szponzorizálhatta volna a szegedi Pick egypár szendviccsel a seregszemlét - mondom mintegy sejtelmesen, hiszen testvérvárosunk. Ők is a testvéreink...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése