A vásárhelyi filmfesztivál programja a könyvfesztiváléval esik egybe. Egy helyen, a nemzeti színházunkban. Mindenki próbálja végezni a dolgát. Most egy különlegesebb helyzet adódott, hiszen a kettő egy helyen landol. Míg a könyvfesztivál már régebben is e helyen érezte itthon magát, addig a filmfesztivál a Kultúrpalotában tartatott. Most ez egy kissé megváltozott. Nem biztos, hogy olyan nagy a gond emiatt, hiszen a kettő közönsége akár fedheti is egymást. És ebben némi szépség is meghúzódhat. Kellene örülni ennek tulajdonképpen.A tegnap egy KAF felovasásra tévedtem be éppen. Az Ábelből olvasott fel keresetlen sorokat. De lehet, hogy kerestük mi is az alkalmat. (Nem lényeg.) A fontos, hogy egy kis oázist alakítottak ki ekként, a kultúra oázisát. Még fiatalok is betévedtek a felolvasásra. Drukkolok nekik valahol, hogy esetleg ezen a kíméletlen pályán valahol elhelyezkednek majd, ha netán erre adnák fejüket. Hiszen nem semmi! Már én is abban sántikálok, hogy a humán oldalamat (ebben az esetben a bölcseleti világokat már csak bizonyos játszma szintjére állítsam, hiszen ebből talán még egy becsületes hangszert sem vehetek, de sebaj...) leszűkítem amennyire csak lehet. Ez ugyanakkor elképesztő. A belsőmben heves tiltakozások folynak válaszképpen.
Így tehát nyüzsgés folyik a színház termeiben, és az előcsarnokban is. Tegnapelőtt egy remek Dés László Quartet koncertet élvezhetett a nagyérdemű. Pompásan játszottak.
A tegnapi filmszemlém elmaradt objektív okokból, pedig a rövidfilmeknek különös világuk van, és ezt az elmúlt években érezhettem is. A nemzetközi szemléletnek egyféle szeletét kínálja ekként a filmszemle, rövidfilmes verzióban. Esténként természetesen egy-egy nagyfilm is bejátszik a képbe. (Ez most nem volt képzavar.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése