Dosztojevszkij

- Egy kissé talán túl morálisnak hat a mondanivalód, nem? - kérdeztem tűnődve, miközben kávémba beleszürcsöltem, és próbáltam a mozaikkockákat összerakni. A srác, fiatal srác nemkülönben, szintén zenész, ahogy ez illik, csak a komolyabb műfajban. Szeretem hallgatni, egy rakás kortárs mű valójában lenyűgöz, de a régieket sem hagyom ki. Nekem természetesen más fekszik, a jazz világát próbálom közelíteni magamhoz, olykor a szubkultúrába is leásva, a populáris műfajokat beengedvén az első ajtón.
- Nem az az igazság, hogy ez a világ hanyatlóban van. Nézz körül - intett a kézfejével -, és tedd fel magadnak a kérdést.
- Milyen kérdést? - böktem ki, mintha nem értettem volna az üzenetet. - A világ sorsával kapcsolatban? - toldtam meg.
- Igen, lásd a lényeg benne van Dosztojevszkij műveiben - zárta le mintegy megnyugodva.
- Jól van - mondtam - , én leragadtam a Bűn és bűnhődésnél, és a Feljegyzések egy egérlyukból c. kisebb lélegzetű tanulmányánál. De számításomban van, hogy egy kissé jobban belefészkeljem magam a közeljövőben, Ördögök, Az idióta ilyenek lennének feltűzve.
- Aha - toldta meg egy újabbal - ezekkel mindenképpen érdemes bajlódni. Bennük van egy olyan lényegi valami, amit máshol nem találhatsz meg. Te hiszel Istenben? - szegezett neki a saroknak.
A sarok hála a Fennvalónak egy kissé odébb húzta meg magát, így a szöge is nagy kellett legyen. Persze nem is volt kicsi. Kénytelen voltam válaszolni, láttam szemeinek a vibrálásán, hogy vallani kell valamilyen szinten.
- Hát az biztos, hogy nem vagyok ateista - próbáltam kitérni a válasz elől. Gondoltam így sem lesz nagy hanta az egészből. De legalább egy használható válasszal segédkezem a további csevegésünket illetően. A formális logikai indításom elég sokszor használ, főleg az ilyen jellegű dumákat illetően. Kissé elnézően elmosolyodott. Láttam, hogy felülről jön nekem, és hagytam ekként megnyilvánulni.

- Az a baj, hogy sok filozófus ateista volt - fűztem tovább - , és nem biztos, hogy ott ahol manapság tartunk, egy részében nekik is ne lenne nagy felelősségük. Mindenesetre érdemes ezen elgondolkodni egy cseppet.
- Ja - hagyta helyben - , el kellene gondolkodniuk.
A sör amely előtte hevert, kissé bizonytalanul vidáman jegyezte elkövetkező gazdájának szavait. Istenes embernek a gyomrában lenni már privilégium.
És ez egyre bizonyosabbnak látszik.
Én is egyre éhesebb vagyok.