Elcsigázott

Ma egy kissé elcsigázottan ébredtem, és mostanában majdnem így van. Valami miatt fáradékonyabb lettem, talán a frontjárás. Ezt így mondják.
Mozogni kellene minél többet, a folytonos ülés nem tesz jót semmilyen szinten, hosszabb távon még annyira sem. Valamit majd ki kell találnom. Még egyelőre nem tudom, hogy mit.
Az lenne az igazán magasra tett mérce, ha esetleg ejtőernyőzéssel próbálkoznék. Vagy valamilyen sky jumpinggal.
Kiugrani a semmibe, és vállalni azt ami következik. Vagy zuhanás vagy repülés. Nem tudom.
Az elcsigázottságot nem csak magamon veszem észre. Mintha mások is kótyagosabbak lennének. A helyzet akkor kezd rohamosan megromlani, amikor elfogadja valaki, hogy őmaga igenis elengedte magát. A tömeg, illetve a többség úgy szokta ezt csinálni, hogy rávetíti a saját hülyeségét az ilyen egyénre. Projekcióval dolgozik, már mondtam.

Semmilyen esetre sem kell megengedni, hogy mások megmondják, mit kell keresnünk az életben. Hiszen akkor már nem magunk keressük, hanem egy utasítást hajtunk végre. Számomra az életben rejlő misztérium valahol itt kezdődik.
Így tehát ha valaki előírja egy másik embernek hol és mit keressen, ez már a keresésnek a tagadása. Illetve önellentmondás.
Sok a hamis próféta manapság, kuruzsló, kufár. És egyebek.
Nyitott szemmel kell tájékozódni. Nem szabad befolyásoltatnunk magunkat mindenféle felületes információ által.
De ha ennyi a hamis kártyás manapság, az még nem kell elszomorítson minket. Nem. Ilyen időket élünk, és ezt a feladatot kell megoldanunk, amit éppen ránk bízott a sors.