Egy kissé másnapos vagyok, de nagyon tudok mosolyogni az embereknek. Senki sem fog semmit sem észrevenni, legalábbis azon a szinten, hogy bent egy kissé fáj a fejem. Ugyan nem is ittam sokat, legfeljebb két sört, és azt a pálinkát, amit a pultos adott a színiakadémia büféje mögött. Berángatott, azt hittem én a naiv, hogy egy újabb szerelemmel találkozok, egy szimpatikus lánnyal. De nem, hanem rámutatott a polcra. Hatalmas pillepalackokban dédelgetett pálinkák sorakoztak, én nem is tudtam hirtelen mit válaszoljak erre. A pultos legény, mert legény volt az ám, délceg legény formájában pompázott, szóval azt mondta, de ugyanakkor ajánlta, hogy nyugodtan kóstoljam meg. Hát meg is kóstoltam, finom volt, azaz ez ízletes mondtam neki, pedig nem is vagyok pálinkás fajta, ezt is mondtam. Mire mosolygott, erre gyorsan belenéztem a szemébe, zöld szemei voltak, kissé sárgás árnyalattal. Megfigyeltem újabban a beszélgető partnereim szemét. Nem mindenkinek egyszínű a retinája, a barnák kivételével, amelyek sötét árnyalatuknál fogva szinte egyneműek (semmi asszociáció). Azaz keverednek némi árnyalatok. De most ez nem olyan fontos.
Szóval így kínálgatott engem, a második pillepalackot is nyakon ragadván, mintha egy elítélt tyúk lenne, magyaráztam magamnak. Ebből is szívesen megkínált, ez is ízlett. De az első finomabb volt. Válaszolta is erre, hogy bizony az a finomabb. Ez utóbbit is csak arra használta, hogy az elsőt hígítsa fel. Ezt nem értettem teljesen, hacsak nem úgy kellett érteni, hogy valamivel le kell öblíteni. Nos, ilyen is van, amikor egy pálinkát egy másikkal kell leöblíteni.
Aztán minden rendben volt, mert táncoltam is, hiszen ez egy amolyan hippie party volt, így volt meghirdetve, a fiatalos színisek által, nem mintha én öregnek érezném magam. Mindenki annyira gyönyörűen mozgott, hogy azt gondoltam de jó, hogy éppen ide lyukadtam ki. És főleg az is tetszett, hogy a csinos lányok sem kis arányban voltak képviseltetve, hajlongtak ahogyan kellett. De hát, gondoltam ennek így is van helyén, hiszen mozgásgyakorlatra is járnak, meg akármilyen koreográfiákat sem lehet csak úgy színre vinni, tehát mindent bele. Nos bele is gyömöszöltek minden jó érzést, derekasan mozogtak, derékból is, meg főleg a lábacskáikból. Én is táncra perdültem, egy ideig bírtam, majd pedig lerogytam egy közel fekvő székre, és onnan szemléltem a további eseményeket. Egy ideig minden rendben volt, csak éppen akkor kezdett fordulni a kocka, amikor két fiatalember, nem éppen a pasas kategóriában, kiverte a hisztit. Az egyiknek félreértése támadt valakivel a helyiek közül. Ők kintről jöttek, valamilyen vendégeknek számítottak. De ők is derekasan vedeltek - én valójában nem is számítottam vedelőnek -, és emiatt egy kissé kivörösödtek. Nem a munkaláztól, attól biztosan nem.
És ezek után elkezdődött valamilyen félreértés, ahogyan az lenni szokott. Egy rakás diák ki a büféből, rengeteg lánnyal közöttük, lefogások, ne ereszd, hogy megtörténjen. Én már annyira unom ezeket a látványszínházakat, hogy ki sem megyek. Megvártam amíg elül az egész, majd pedig ahogyan gondoltam mindenki visszaszivárgott a helyére. Tánc folytatódott.
Még egypár lányt felkértem, volt aki engem ráncigált bele a következő turnusba. Ennek így kellett lennie, mondtam magamban, hálás voltam a perceknek. A különösebb tipológiákat is sikerült szemrevételeznem. Jelen volt az intellektuális alkat, az adakozó anyatípus, a csábító, a játékos, a számító, a szemfüles, a reménykedő, az erotikust megjátszó és még sorolni lehetne. Lányok tipológiáját értem.
Milyen másról is beszélünk?
Szóval így kínálgatott engem, a második pillepalackot is nyakon ragadván, mintha egy elítélt tyúk lenne, magyaráztam magamnak. Ebből is szívesen megkínált, ez is ízlett. De az első finomabb volt. Válaszolta is erre, hogy bizony az a finomabb. Ez utóbbit is csak arra használta, hogy az elsőt hígítsa fel. Ezt nem értettem teljesen, hacsak nem úgy kellett érteni, hogy valamivel le kell öblíteni. Nos, ilyen is van, amikor egy pálinkát egy másikkal kell leöblíteni.
Aztán minden rendben volt, mert táncoltam is, hiszen ez egy amolyan hippie party volt, így volt meghirdetve, a fiatalos színisek által, nem mintha én öregnek érezném magam. Mindenki annyira gyönyörűen mozgott, hogy azt gondoltam de jó, hogy éppen ide lyukadtam ki. És főleg az is tetszett, hogy a csinos lányok sem kis arányban voltak képviseltetve, hajlongtak ahogyan kellett. De hát, gondoltam ennek így is van helyén, hiszen mozgásgyakorlatra is járnak, meg akármilyen koreográfiákat sem lehet csak úgy színre vinni, tehát mindent bele. Nos bele is gyömöszöltek minden jó érzést, derekasan mozogtak, derékból is, meg főleg a lábacskáikból. Én is táncra perdültem, egy ideig bírtam, majd pedig lerogytam egy közel fekvő székre, és onnan szemléltem a további eseményeket. Egy ideig minden rendben volt, csak éppen akkor kezdett fordulni a kocka, amikor két fiatalember, nem éppen a pasas kategóriában, kiverte a hisztit. Az egyiknek félreértése támadt valakivel a helyiek közül. Ők kintről jöttek, valamilyen vendégeknek számítottak. De ők is derekasan vedeltek - én valójában nem is számítottam vedelőnek -, és emiatt egy kissé kivörösödtek. Nem a munkaláztól, attól biztosan nem.
És ezek után elkezdődött valamilyen félreértés, ahogyan az lenni szokott. Egy rakás diák ki a büféből, rengeteg lánnyal közöttük, lefogások, ne ereszd, hogy megtörténjen. Én már annyira unom ezeket a látványszínházakat, hogy ki sem megyek. Megvártam amíg elül az egész, majd pedig ahogyan gondoltam mindenki visszaszivárgott a helyére. Tánc folytatódott.
Még egypár lányt felkértem, volt aki engem ráncigált bele a következő turnusba. Ennek így kellett lennie, mondtam magamban, hálás voltam a perceknek. A különösebb tipológiákat is sikerült szemrevételeznem. Jelen volt az intellektuális alkat, az adakozó anyatípus, a csábító, a játékos, a számító, a szemfüles, a reménykedő, az erotikust megjátszó és még sorolni lehetne. Lányok tipológiáját értem.
Milyen másról is beszélünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése