havazás

Biztosan sokan elmélkedtek azon milyen is leírni egy tájat. Illetve egy olyan jelenséget, ami egy kissé semlegesnek tűnik. Hiszen az már nem semleges, ami belül van. Az adott, és a miénk. És ahhoz szervesen ragaszkodunk. De a táj, vagy egy külső jelenség igenis semlegesnek hathat, holott ehhez is kötődünk valamilyen formában.

A havazás mozgástanilag nem is olyan egyszerű folyamat. Csúnya kifejezés, ami a mozgástanilagot leírja, de hirtelen nem találok jobbat. Olyan hópelyhek is vannak amelyek hirtelen, meteoritet utánozva becsapódnak a földbe. Vannak amelyek ráérnek. Ezek a bölcsebbek talán. És vannak végül olyanok is amelyek oldalról érkeznek, engedik magukat az éppen aktuális széljárásnak átengedni. Jobbról balra tartanak, vagy éppen fordítva. És ezek is szépek, avagy szép a mozgásuk. Ezek is szervesen hozzátartoznak a havazás jelenségéhez. Ezek nélkül nem teljes a kép, mondom.

A hópelyhek aztán megfekszik azt a talajt ahol landolnak, vagy esetleg aszfaltot. Most éppen az aszfaltot nézem, ez látszik innen. Kissé sötétebbre festik, a szürkébbnek egy sötétebb tónusa jelenik meg a színen. De ebbe is keveredik némileg egy másik szín is, nevezetesen a sötét kék. Én így látom. Ez a sötét kék, az aszfalton megjelenő sötétkék egy kissé a háborgó tenger kékjére emlékeztet. Ugyan sokszor feketének mondják, de valójában az elején kék. Mély kéksége egyediséget kölcsönöz ennek a momentumnak.

Össze-vissza havazik. Ez nem igaz hiszen csak saját magát követi. És megengedi a szélnek, hogy beleszóljon a dolgába.