Popper Péter megemlíti egyik kötetében - talán A Sátán a 21.században -, egy magyar író nyomán - ennek sem jut eszembe a neve, ejnye -, hogy kétféle csábító van. Az egyik a Don Juan nevet viseli, míg a másik a Casanova névvel van ellátva. Röviden: az első sátáni, míg a másik égi alkat. Azaz az első antipatikus, míg a rákövetkező szimpatikus. Ezt könnyelműen fogalmazva.
Végül is a tipológiákat elemezgetve, az első kihasználja a nőket, míg a másik hódol a nőknek. Az első nőgyűlölő, míg a másik a nőimádó típus.
Így első nekifutásra eléggé felületesnek tűnik eme behatárolás, hiszen csak tipológiákat látunk, és nem vesszük észre az ezek mögött felgyűlt tapasztalatot. Don Juan állítólag egy névhamisító, aki egy másik Don Juannak nevét veszi fel, eredetileg természetesen nem ez a neve. És az eredetinek a derék becsületét és hírnevét kihasználva áll bosszút a nőkön, minden addigi sérelmét megtorolván. Így lesz valójában Don Juanból imposztor, aki báránybőrbe bújva kergeti őrületbe a nőket, elcsábítván őket és utána rongyként kezelvén szegénykéket.
Casanova ezzel szemben mindent a la carte cselekszik, és emiatt pozitív hős ő. Akár még a tűzbe is beleveti magát, csakhogy egy női lelket megmenekítsen. Természetesen rárakódott egy jó nagy adag erotikus máz. Ami ugyanakkor nem is valótlan. Hiszen így is rögzült a modern tudatban is, mint erotikus kalandor.
A napokban nézem meg alaposabban Fellini Casanovajat. Ezzel az opusával még elmaradtam. Egypár részletet már megnéztem, és érdekesnek tűnik. (Mit is mondhattam volna?) Valójában ebben az esetben Fellini úgy mintázza meg Casanovat, mintha az emberről szeretne mesélni, és nem az erotika mesteréről. Aki több gyakorlati tudományhoz is értett, no meg irodalomhoz is.
Végül is a tipológiákat elemezgetve, az első kihasználja a nőket, míg a másik hódol a nőknek. Az első nőgyűlölő, míg a másik a nőimádó típus.
Így első nekifutásra eléggé felületesnek tűnik eme behatárolás, hiszen csak tipológiákat látunk, és nem vesszük észre az ezek mögött felgyűlt tapasztalatot. Don Juan állítólag egy névhamisító, aki egy másik Don Juannak nevét veszi fel, eredetileg természetesen nem ez a neve. És az eredetinek a derék becsületét és hírnevét kihasználva áll bosszút a nőkön, minden addigi sérelmét megtorolván. Így lesz valójában Don Juanból imposztor, aki báránybőrbe bújva kergeti őrületbe a nőket, elcsábítván őket és utána rongyként kezelvén szegénykéket.
Casanova ezzel szemben mindent a la carte cselekszik, és emiatt pozitív hős ő. Akár még a tűzbe is beleveti magát, csakhogy egy női lelket megmenekítsen. Természetesen rárakódott egy jó nagy adag erotikus máz. Ami ugyanakkor nem is valótlan. Hiszen így is rögzült a modern tudatban is, mint erotikus kalandor.
A napokban nézem meg alaposabban Fellini Casanovajat. Ezzel az opusával még elmaradtam. Egypár részletet már megnéztem, és érdekesnek tűnik. (Mit is mondhattam volna?) Valójában ebben az esetben Fellini úgy mintázza meg Casanovat, mintha az emberről szeretne mesélni, és nem az erotika mesteréről. Aki több gyakorlati tudományhoz is értett, no meg irodalomhoz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése