2007. december 19., szerda

Karácsony 2

Mottó: És azért kapcsolódnak össze a dolgok, mert valójában rengeteget hazudunk. Nincs ami mögé elbújni, nem is érdemes. Ne is próbáljuk meg. Köznyelvben hantának hívják.
A még szomorúbb tény ennél az, hogy saját magunknak hazudunk. RENGETEGET. És itt tényleg nincs ahová elbújni. Önmagunk elől nincsen menekvés. Akivel a legtöbb időt eltöltjük az önmagunk személye. Ha ezzel a személlyel sem jövünk ki semmilyen szín alatt, akkor nagy baj lehet. Akkor tényleg ideje leülni és meditálni.
Az önmagunk elöli menekvés elvét Z iktatta tudatomba. A helyzet az - és mindegy, hogy ő is hallotta, vagy esetleg ő találta ki -, hogy ez így van. Hova futunk egyfolytában, amikor már önmagunk sem értjük, hogy mi történik?
Meddig ez az őrület?
A kérdéseket nem hiába találták ki. Ezeknek megvan a jól kiérdemelt helyük.
Minél több kérdést teszünk fel önmagunknak és másoknak is annál jobb.
A válaszok sokszor nem érdekesek. (Nem a válaszok ellen vagyok, félreértés ne essék.)
Egyszerűen azt nem tudom sokszor felfogni, hogy azok a lények akikkel együtt töltöm az időm egy jó részét, hogyan tudnak sokszor belemenni dolgokba és jelenségekbe anélkül, hogy ne látnák az összefüggéseket.
Vagy legalábbis ne kérdeztek volna rá a helyzetre.

ÉS AMI A LEGSZOMORÚBB, HOGY UTÁNA PANASZKODNAK.
A VILÁG LEGSZOMORÚBB EMBERE A PANASZKODÓ EMBER. SILÁNY LÁTVÁNY.

Próbálom magam is leszoktatni erről. Ha ez most panaszkodásnak tűnt, akkor elnézést kérek. Különben nem panaszkodás.
Mindenkinek szerencsét és energiát az elkövetkező időkben.
Ámen!

Nincsenek megjegyzések: