Most egy kissé felmagasztalom a női érintést. Talán kissé túlzásba is fogok esni, de ha nem túloznék, akkor meg minek erről írni? Ezért gondolom azt, hogy a női érintés annyira mélyen kódolja az emberi közeledésünket. Teljesen lefedi. Valószínűleg még a gyermekkori emlékképeink visszamaradására utal. Úgy és olyan mértékben, ahogyan az anyánk, mindenkinek az anyja babusgatta kisdedjét. Természetesen a pszichoanalitikus megközelítés azt mondaná, hogy ennek így kell megjelennie a felnőttkorban.
Hogy mennyire így kell lennie egyelőre nem firtatom.
Engem legfőképpen az érdekel, hogy mégis ott van a vágy (lust), amelynek a éhsége és jelenléte nap mint nap jelentkezik. Nálam mindenképpen. Nem is kell kioltani. Emennek az érzésnek és hiánynak -mármint a vágynak a jelenléte az érintkezés hiányaként is értelmezhető- meg kell lennie, perceinket és óráinkat ki kell töltse.
Jó paradoxon, egy hiány ki kell töltsön valamit.
Hanem egy adott pillanatban felébredhet az ember, hogy elhidegült. Mogorva és morcos lénnyé alakul át. Magyarán: frigid lesz.
Elvileg a frigiditás nem okoz semmilyen kellemetlenséget, és bizonyos szempontból kimértséget is kölcsönözhet a gazdájának. Egy sobrietas hordozójává válik.
Igen ám, de ez a fajta "sobrietas" olykor egy olyan eltávolodást takarhat, ami már az emberi közeledéseket teljesen felszámolná, és ezt úgy gondolom, hogy a tudatalatti programja teszi. Vagy többségében egy tudatalatti parancsnak engedelmeskedik.
Egyelőre megállok itt, hiszen úgy érzem ezen a héten kevés lesz a női érintésből. Valami miatt kevesebbet kapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése