Miért szeretik a szobrok ha nézik őket?
(- pamfletkísérlet, komámnak -)
Elvégre nem nők, hogy nézni kelljen míg a világ.
Nagyon narcisztikusak lehetnek, ha ennyire elvárják, hogy nézzék őket.
Azt is elvárják, hogy órákig nézzék.
Mert hiszen ettől függ a műalkotás megértése. Nemde?
Ha sokáig nézzük megfájdul a szemünk. Olyan esetet is jegyeznek, amikor a szobrok különböző trükkökkel hívták fel a figyelmet magukra.
Firenzében, a művészet örök városában susognak. Ezt főleg meleg nyári alkonyokon teszik, sejtelmesen víve véghez tervüket.
Nem is veszi észre a gyanútlan járókelő, amikor odaszól egy szobor.
Mire gyorsan megfordul - hiszen a járókelő is tudja ki beszél - , máris megmerevednek. Úgy tesznek mintha kőből lennének.
Vagy márványból.
Egy pesti lány, bizonyos biztosításokkal foglalkozó, úgy tudja a szobrok akcióba kezdtek.
Bebiztosították magukat, hátha már nem nézi őket senki.
Ezt az időt bizony nem várják.
Inkább kiszúrnák az emberek szemeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése