Vannak olyan összefüggések az életben amelyeket nem árt követni. Természetesen vannak olyanok, akiket ez lefáraszt. Ez nem kell, hogy eltántorítsa a kutatót (vagy a kíváncsi elmét) a jól kiszemelt útjától.
Most erről beszélek, hogy egy akármilyen elme ill.értelmes lény ha minimális érdeklődéssel követi világunk alakulását, akkor a különböző doméniumok - tudományágak és művészeti ágazatok - között érdekes párhuzamokat tud találni. Avagy összefüggéseket.
Kár lenne ebben a pillanatban, hogy bizonyos példákkal alátámasszam eddigi fejtegetésemet, hiszen a történet ennél jóval bonyolultabb. Ez nem teszi meg kevéssé érdekfeszítőbbé.
A sekélyes szellem - most egy kissé keményebb hangvételbe kapcsolok át - mindezt nem tartja szem előtt. Egyrészt. Másrészt olyan tendenciák is megfigyelhetők, hogy a környezetét visszahúzza ilyenkor, és emiatt egy elmérgesedett vírusként mintegy megfertőzi azt a miliőt ami többre lenne érdemes.
Erre külön kell vigyázni. Nem kell morálisan értékelni az ún.betolakodót, mert adódhat olyan eset is, amikor csupán unaloműzésből bukkan fel a horizonton. De tudni kell róla, hogy valójában a szép és míves munkát rettenetes mértékben hátráltatja.
(Egy sommás kitétel: az ilyen kisszerű lényeknek a humorérzékük sem fejlett. Bátorkodom kijelenteni, hogy ez azért van, mert az összefüggések bizonyos láncolatának is híjával vannak, éppen ezért nem tudnak árnyalt szellemességeket értékelni és alkotni.)
Ahhoz, hogy használható összefüggésekkel tudjunk dolgozni szükséges az élettel szembeni alázatnak megjelenni a színen. Nem lehet dölyfösnek megmaradni, csakis éppen azért, mert pillanatnyi érdekünk ezt diktálja. Ezt semmi szín alatt sem szabad elkövetni.
Az alázat ebben a megközelítésben a körültekintéssel is összefügg, és a pontos munka megszervezésével és kivitelezésével. Nem könnyű ekként látni és értelmezni a világot. De úgy néz ki, hogy hosszú távon érdemleges eredményekkel kecsegtet.
Ha mégis úgy határozunk, hogy ezeket érdemes figyelmünk középpontjába helyezni, akkor valójában senkinek sincs semmilyen joga felülbírálni munkamódszerünket, és munkánk céljait illetően.
Most erről beszélek, hogy egy akármilyen elme ill.értelmes lény ha minimális érdeklődéssel követi világunk alakulását, akkor a különböző doméniumok - tudományágak és művészeti ágazatok - között érdekes párhuzamokat tud találni. Avagy összefüggéseket.
Kár lenne ebben a pillanatban, hogy bizonyos példákkal alátámasszam eddigi fejtegetésemet, hiszen a történet ennél jóval bonyolultabb. Ez nem teszi meg kevéssé érdekfeszítőbbé.
A sekélyes szellem - most egy kissé keményebb hangvételbe kapcsolok át - mindezt nem tartja szem előtt. Egyrészt. Másrészt olyan tendenciák is megfigyelhetők, hogy a környezetét visszahúzza ilyenkor, és emiatt egy elmérgesedett vírusként mintegy megfertőzi azt a miliőt ami többre lenne érdemes.
Erre külön kell vigyázni. Nem kell morálisan értékelni az ún.betolakodót, mert adódhat olyan eset is, amikor csupán unaloműzésből bukkan fel a horizonton. De tudni kell róla, hogy valójában a szép és míves munkát rettenetes mértékben hátráltatja.
(Egy sommás kitétel: az ilyen kisszerű lényeknek a humorérzékük sem fejlett. Bátorkodom kijelenteni, hogy ez azért van, mert az összefüggések bizonyos láncolatának is híjával vannak, éppen ezért nem tudnak árnyalt szellemességeket értékelni és alkotni.)
Ahhoz, hogy használható összefüggésekkel tudjunk dolgozni szükséges az élettel szembeni alázatnak megjelenni a színen. Nem lehet dölyfösnek megmaradni, csakis éppen azért, mert pillanatnyi érdekünk ezt diktálja. Ezt semmi szín alatt sem szabad elkövetni.
Az alázat ebben a megközelítésben a körültekintéssel is összefügg, és a pontos munka megszervezésével és kivitelezésével. Nem könnyű ekként látni és értelmezni a világot. De úgy néz ki, hogy hosszú távon érdemleges eredményekkel kecsegtet.
Ha mégis úgy határozunk, hogy ezeket érdemes figyelmünk középpontjába helyezni, akkor valójában senkinek sincs semmilyen joga felülbírálni munkamódszerünket, és munkánk céljait illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése