Sok a szemétség. Naponta eljátsszuk ezt egymással, hiszen úgy érezzük ha nem ebben a játszmában leledzünk nap mint nap, akkor máris vesztenénk. A szemétség az maga a projekció, a Másiknak a hibája. Holott mi magunk is hibázunk egyfolytában, percről percre, napról napra. Ezeket a "szemétségeket" leírták olyan alkotók és tudósok mint Jung, Adler, Freud. Valójában az egész "pszichológiai szekció" ezzel foglalkozott.
Nem bírunk megmaradni annál ami adott.
Ez egyrészt rendjén van, hiszen a folyamatos alkotás, az újítás napirendre van tűzve. A tudományban a folytonos megújulás kritérium.
Ugyanakkor antitézisként, mintegy mementóként ott van az is, hogy meg kellene nyugodni. Ha nem is örökre, de időlegesen. A hosszú út is csak úgy nyeri el értelmét, ha időnként az utas megpihen. Nem lehet egyfolytában rohangálni, csakis azért mert a közönség ezt kívánja. És azért mert egyesek a versenylovakra fogadnak.
ÉN MÁR RÉGEBB MEGFOGADTAM, HOGY NEM LESZEK VERSENYLÓ.
Remélem az Úristen ezt megadja nekem, és hallja kérésem. (Ha egyáltalán létezik, mert ezekben a pillanatokban mintha lazsálna.) Ebben a pillanatban is rengeteg merénylet játszódik le a földkerekségen, mintha semmi köze sem lenne a külvilágnak a karácsonyi alapeszméhez. Politikai és katonai harcok.
De itt vannak a mi kis játszmáink is, amelyekről nem tudnunk leszokni. Az egyik karácsonyi kívánságom az volt, hogy jókedv legyen és energia. Nem kell - és nem kellett - nekem semmilyen ajándék. A belső ajándékot kívántam. De nagyon nehéz ezt elérni. Azt hisszük, hogy másokat megvásárolunk mindenféle ajándék által. Ez egyáltalán nincsen így. Nem lehet senkit sem megvásárolni, hiszen az ember, és minden egyes egyed egyedülálló. Ezt Rousseau-ék és Voltaire-ék jobban mondták. A felvilágosodás ugyan egy emberközpontú eszmeiség volt, de ezt nyíltan megfogalmazta. Felszabadultak a vallás terrorja alól, legalábbis ami az egyházi intézményeket illeti. És ez azért történt meg, mert az egyház intézménye már régen nem a krisztusi gondolatokat hordozta. Ekkor az egyház egy vállalkozássá vált. Illetve az volt már egy jó ideje. Egy túlélőkkel megrakott hajórakomány, nem felebarátok gyülekezete. Az inkvizíció intézménye magáért beszél. Ölni bűn, bármilyen körülmény között, mondja az Újszövetség. De a pápai állam kinyírt egy rakás embert, csak azért mert megpróbáltak másként gondolkodni és érezni. Nem volt könyörület. Semmilyen körülmény között.
Tele van a világ szemétséggel. Ameddig nem tudjuk a másikat tisztelni mellettünk, addig ez fog a világ végezetéig működni.
Akinek elvettem a kedvét ezen a gyönyörű ünnepi napon, attól elnézést kérek.
Nem bírunk megmaradni annál ami adott.
Ez egyrészt rendjén van, hiszen a folyamatos alkotás, az újítás napirendre van tűzve. A tudományban a folytonos megújulás kritérium.
Ugyanakkor antitézisként, mintegy mementóként ott van az is, hogy meg kellene nyugodni. Ha nem is örökre, de időlegesen. A hosszú út is csak úgy nyeri el értelmét, ha időnként az utas megpihen. Nem lehet egyfolytában rohangálni, csakis azért mert a közönség ezt kívánja. És azért mert egyesek a versenylovakra fogadnak.
ÉN MÁR RÉGEBB MEGFOGADTAM, HOGY NEM LESZEK VERSENYLÓ.
Remélem az Úristen ezt megadja nekem, és hallja kérésem. (Ha egyáltalán létezik, mert ezekben a pillanatokban mintha lazsálna.) Ebben a pillanatban is rengeteg merénylet játszódik le a földkerekségen, mintha semmi köze sem lenne a külvilágnak a karácsonyi alapeszméhez. Politikai és katonai harcok.
De itt vannak a mi kis játszmáink is, amelyekről nem tudnunk leszokni. Az egyik karácsonyi kívánságom az volt, hogy jókedv legyen és energia. Nem kell - és nem kellett - nekem semmilyen ajándék. A belső ajándékot kívántam. De nagyon nehéz ezt elérni. Azt hisszük, hogy másokat megvásárolunk mindenféle ajándék által. Ez egyáltalán nincsen így. Nem lehet senkit sem megvásárolni, hiszen az ember, és minden egyes egyed egyedülálló. Ezt Rousseau-ék és Voltaire-ék jobban mondták. A felvilágosodás ugyan egy emberközpontú eszmeiség volt, de ezt nyíltan megfogalmazta. Felszabadultak a vallás terrorja alól, legalábbis ami az egyházi intézményeket illeti. És ez azért történt meg, mert az egyház intézménye már régen nem a krisztusi gondolatokat hordozta. Ekkor az egyház egy vállalkozássá vált. Illetve az volt már egy jó ideje. Egy túlélőkkel megrakott hajórakomány, nem felebarátok gyülekezete. Az inkvizíció intézménye magáért beszél. Ölni bűn, bármilyen körülmény között, mondja az Újszövetség. De a pápai állam kinyírt egy rakás embert, csak azért mert megpróbáltak másként gondolkodni és érezni. Nem volt könyörület. Semmilyen körülmény között.
Tele van a világ szemétséggel. Ameddig nem tudjuk a másikat tisztelni mellettünk, addig ez fog a világ végezetéig működni.
Akinek elvettem a kedvét ezen a gyönyörű ünnepi napon, attól elnézést kérek.
2 megjegyzés:
nagy balfasz vagy!
yes:)
Megjegyzés küldése