Az egyik behatárolás szerint, végül is az ember csak önmagáról beszél. Ha epikában, ha líraibban pengeti húrjait. Majdnem mindegy. És akkor is ha elégedett magával (ez olykor megesik, de ritka madár), vagy ha éppen megint nem úgy áll szekerének szénája, ahogyan éppen azt szeretné.
Olyan napok is vannak, amikor dolgozna a szóban forgó, megtenne majdnem mindent, hogy végre célba érjen, de mégsem bukkan fel semmi kézzelfogható eredmény a láthatáron. Ilyenkor forgolódik, meghánytorgatja mit is kell tennie. Valójában kényes ügyek ezek. De megy tovább.
Mit is tehetne?
És akkor mégis vár, hátha megváltoznak az erőviszonyok, amibe ő is szívesebben beleszólna. Hogy egy kissé már tényleg "kenyérben legyen". Nem szimpatikus számomra ez a kenyérben levés, mert ízetlen. És ezen ízeltláb-nélküliségében (hej, szószerkezet) nem mászik falra az ember.
-Éljen minden ami dadaista.
Amikor Bécsben voltam legutóbb a színházzal - ezt még nem írtam le eddig- , akkor találkoztam egy ilyen igazi és veretes dadaista művésszel. Már elsütöttem ezt a történetet egypár ismerősömnek, abban a hiszemben, hogy sikert aratok. Több-kevesebb sikerrel, de megadtam. Szóval ez a dadaista gitáros, a Stefans Dom mellett az egyik kis sétáló utcában próbálta szórakoztatni a járókelőket egy szombat délelőttön. Még széke sem volt, csak egy kis papiros szolgált ülőhely gyanánt, amolyan heti újság. "A" heti újság.
Az arra járók pedig észre sem vették. Nem mintha engem illetne a dicsőség, hogy észrevettem, és ez mekkora pörformansz. Nem, erre nem akarok gondolni. Csak az a lényeg az egészben, hogy ott volt és produkálta magát.
Időnként belecsapott az irtózatosan lehangolt gitár húrjai közé, próbált lefogni egy félresikerült C vagy G dúrt, valahogyan megszólalt, mire erre hozzáadott egy akármilyen német szöveget. Recitativo ment ez neki.
Persze lehet, hogy a szöveg is előre le volt gyártva, ezt nem tudhattam. Nehezebbé tette a megfejtésemet az, hogy a némettel tényleg gyatrán állok. De valamit közölt és csak az tudta igazán értékelni, aki tudott németül. Szerintem azokban a percekben nem is jártak arra német ajkúak. Így tehát csak nyomta nagy magányában.
Nekem meg a kamera hiányzott.
Bele cárázni a dadába...
Olyan napok is vannak, amikor dolgozna a szóban forgó, megtenne majdnem mindent, hogy végre célba érjen, de mégsem bukkan fel semmi kézzelfogható eredmény a láthatáron. Ilyenkor forgolódik, meghánytorgatja mit is kell tennie. Valójában kényes ügyek ezek. De megy tovább.
Mit is tehetne?
És akkor mégis vár, hátha megváltoznak az erőviszonyok, amibe ő is szívesebben beleszólna. Hogy egy kissé már tényleg "kenyérben legyen". Nem szimpatikus számomra ez a kenyérben levés, mert ízetlen. És ezen ízeltláb-nélküliségében (hej, szószerkezet) nem mászik falra az ember.
-Éljen minden ami dadaista.
Amikor Bécsben voltam legutóbb a színházzal - ezt még nem írtam le eddig- , akkor találkoztam egy ilyen igazi és veretes dadaista művésszel. Már elsütöttem ezt a történetet egypár ismerősömnek, abban a hiszemben, hogy sikert aratok. Több-kevesebb sikerrel, de megadtam. Szóval ez a dadaista gitáros, a Stefans Dom mellett az egyik kis sétáló utcában próbálta szórakoztatni a járókelőket egy szombat délelőttön. Még széke sem volt, csak egy kis papiros szolgált ülőhely gyanánt, amolyan heti újság. "A" heti újság.
Az arra járók pedig észre sem vették. Nem mintha engem illetne a dicsőség, hogy észrevettem, és ez mekkora pörformansz. Nem, erre nem akarok gondolni. Csak az a lényeg az egészben, hogy ott volt és produkálta magát.
Időnként belecsapott az irtózatosan lehangolt gitár húrjai közé, próbált lefogni egy félresikerült C vagy G dúrt, valahogyan megszólalt, mire erre hozzáadott egy akármilyen német szöveget. Recitativo ment ez neki.
Persze lehet, hogy a szöveg is előre le volt gyártva, ezt nem tudhattam. Nehezebbé tette a megfejtésemet az, hogy a némettel tényleg gyatrán állok. De valamit közölt és csak az tudta igazán értékelni, aki tudott németül. Szerintem azokban a percekben nem is jártak arra német ajkúak. Így tehát csak nyomta nagy magányában.
Nekem meg a kamera hiányzott.
Bele cárázni a dadába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése