Udvarlási kényszerek

- Én a vasaló ipart nem fogom eltartani - kiáltottam a bal felemen lévő Mnek, barátomnak, hiszen már a pólómat kezdte bökdösni, hogy kissé gyűrött. Tényleg gyűrött volt, de siettem, vagy legalábbis azt hittem, hogy sietek, amikor elindultam aznap este.
A lokálban ahol mindez elhangzott (már megint egy lokál, egyik törzshely), és az asztal ami körül meglapultunk egészen kellemesnek mutatkozott. Szűk baráti körnek mondható, olyannak akik ugyan alkalomszerűen ülnek össze, de tisztelik egymás humorérzékét.
Az anekdotázás egyik jeles képviselője is helyet foglalt ezen az estén. Megtisztelte kis társaságunkat, L az egyik legtitánibb fotósa városunknak. És nemcsak városunknak. És tényleg az. Amikor a szakmájáról beszél, akkor komoly adatok garmadájával szembesül a befogadó.
- A múltkor is megjártam - kezdte -, hiszen kint voltam terepen, és ráfáztam egy rakás pénzzel. Kérditek hogyan? Hát úgy, hogy éppen valamiket készítettem, és a celluloiddal nem éppen úgy kell bánni, ahogyan azt sokan gondolják. Én úgy jártam meg ezzel az esettel, hogy valójában fordítva tettem be a filmet, a bevágással a jobb felén, fent. Így mondta az akit felhívtam, és tőle kértem egy alkalmi tanácsot. - Kezei megmerevedtek éppen abban a pozícióban, ahogyan mímelni kezdte a telefonálást.
- De éppen az a baj - mutatta egy kézügybe eső szivarosdobozon - , hogy nem specifikálta melyik felén a téglalapnak. És itt kezdődik a baj.
A borospohár, majdnem színültig vörös borral egyetértett gazdájának állításával. A borok fogyasztásának koronázatlan királya tovább folytatta szemináriumát. A társaság nagyon figyelt.
Közben H aki szintén a plasztikának hódol, szemének sasfigyelmével fixírozta a szomszédos asztalnál csevegő két fiatal lányt. Bájosságuk tűnhetett föl neki, és emiatt próbálta jegyezni a lehetőségeit. Lehetőségei optimálisnak mutatkoztak, hiszen nem tágított ettől a tevékenységétől.
A lányok úgy tettek, mintha semmit sem vennének ebből észre. De tudták, egy olyan terepen vannak jelen, ahol a tettrekész pasasok különös hadosztálya máris lecsaphat bármelyik pillanatban, és akkor vagy kénytelenek konverzálni, vagy udvariasan kell kosarat adni. Ez utóbbi nem könnyű mesterség, hiszen sokan a női nem képviselői közül, csakis morcosan tudnak távol tartani bizonyos hím megnyilvánulásokat.
Miután kis bemutatója megszűnt, és a fotózásról majd mindent megtudtunk, továbblendítette mondanivalóját egy teljesen más irányba. Mintha megérezte volna a jobb felén elhelyezkedő Hnak az óhajait. Közben H mintha puskából lőtték volna ki, máris a szomszéd asztal konfigurációjába helyezte el testét és pszichéjét.
A két lány derűsen mosolygott.
H erre bemutatkozott. Ekkor derült ki számomra, hogy eddig nem ismerték egymást. Úgy gondoltam azelőtt, holott nagyon figyeltem, hogy mégis ismeretségi viszonyban lennének.
Egy kis idő után H visszakozott asztalunkig. - Nem jó - mondta halkan -, hiszen foglaltak mind a ketten.
Erre L kirobbant.
- Nem jól csinálod öcsém! Ez nem így van! Én is ezt szoktam csinálni. Elmegyek udvarolok, kiderül, hogy foglalt a nő, erre pedig megnyugszom, milyen jó, hogy nem kell udvarolni.
Kihúzta magát, és belelendült. A falilámpák remegni kezdtek a homályos teremben.
- Visszamész, és tovább nyomod. Nincsen megállás. Hát mi is lenne ha egyfolytában feladnánk a harcot?
Az asztal nevetett, hiszen érezhettük, hogy L a velejébe gázolt a problémának. Üdvösnek és szerencsésnek érezhettünk minden szót, hiszen ez az a téma ami valójában mindenkit érdekel.