A filozófia átka, hogy nem ragad meg semmit. Nagyjából ezek azok az ellenvetések, amiket naponta hallani, amikor bölcseleti megközelítéseket alkalmazunk.
Nem ragad meg semmit Camus Sysiphosza sem, csak azt a nagy magányos kövét görgeti naphosszat. Valamiben reménykedik, hogy megváltozik, de a veleje, a lényege az egész történetnek ugyanaz marad.
Jung Psychéje is alszik, valami miatt nem kelendő, a piacon más trendibb fenomének kötik le az emberi figyelmet.
Kant magánvalója valójában "magának való" lesz, így kell ezt csinálni derék opportunista felebarátaim. Ne hagyjátok, hogy minden jöttment bölcselő felhívja a figyelmeteket, hogy a belsőre is kell figyelni. Ne hagyjátok magatokat, ismétlem.
Nietzsche kreatív Übermensche visszavonult, hiszen már nincsen akivel beszélni, vitatkozni. A művészeti aktusok csak regenerált paródiák, az ősidők leidőzőben, aranykor dettó.
Platón Ideája i
s idejétmúlt, hiszen a kivitelezett eredmény lett a divatosabb, az eidosz kussoljon.
Démokritosz atomjai széthulltak, a NUKLEÁRIS ÉRA mindent szÉtbombázott és egy újabb fúzióval összekapcsolta emezeket.
Kolakowski metafizikai horrorja a reneszánszát éli, a relativizmussal elkezdődik ez a jelenség. Minden központ és periféria egyszerre.
Freud szexualitása teljesen mellékvágányra került, a tömegek szexőrülete határtalan fejtegetésekbe bocsátkozott. A fejtegetések jelen esetben nem verbálisak.
Wittgenstein tévedett amikor azt állította, hogy "nem kell beszélni arról, amiről nem lehet". Liberalizmus van, verbális liberalizmus, ontoverbalitás és omniverbalitás. Minden kifejezhető a nyelvvel és a verbalitással. A gesztusok kora lebukóban.
Valójában minden egyszerre van. Egyszerre érvényes az, hogy "valami van" és az, hogy "valami nincs".
Az idő bekattant, egy irányba lőtte ki magát. Majd milliárd darabra szakadt és követhetetlenné vált. Mindenki kiragad(hatot)t egy másodpercet magának.
Nem ragad meg semmit Camus Sysiphosza sem, csak azt a nagy magányos kövét görgeti naphosszat. Valamiben reménykedik, hogy megváltozik, de a veleje, a lényege az egész történetnek ugyanaz marad.
Jung Psychéje is alszik, valami miatt nem kelendő, a piacon más trendibb fenomének kötik le az emberi figyelmet.
Kant magánvalója valójában "magának való" lesz, így kell ezt csinálni derék opportunista felebarátaim. Ne hagyjátok, hogy minden jöttment bölcselő felhívja a figyelmeteket, hogy a belsőre is kell figyelni. Ne hagyjátok magatokat, ismétlem.
Nietzsche kreatív Übermensche visszavonult, hiszen már nincsen akivel beszélni, vitatkozni. A művészeti aktusok csak regenerált paródiák, az ősidők leidőzőben, aranykor dettó.
Platón Ideája i
s idejétmúlt, hiszen a kivitelezett eredmény lett a divatosabb, az eidosz kussoljon.Démokritosz atomjai széthulltak, a NUKLEÁRIS ÉRA mindent szÉtbombázott és egy újabb fúzióval összekapcsolta emezeket.
Kolakowski metafizikai horrorja a reneszánszát éli, a relativizmussal elkezdődik ez a jelenség. Minden központ és periféria egyszerre.
Freud szexualitása teljesen mellékvágányra került, a tömegek szexőrülete határtalan fejtegetésekbe bocsátkozott. A fejtegetések jelen esetben nem verbálisak.
Wittgenstein tévedett amikor azt állította, hogy "nem kell beszélni arról, amiről nem lehet". Liberalizmus van, verbális liberalizmus, ontoverbalitás és omniverbalitás. Minden kifejezhető a nyelvvel és a verbalitással. A gesztusok kora lebukóban.
Valójában minden egyszerre van. Egyszerre érvényes az, hogy "valami van" és az, hogy "valami nincs".
Az idő bekattant, egy irányba lőtte ki magát. Majd milliárd darabra szakadt és követhetetlenné vált. Mindenki kiragad(hatot)t egy másodpercet magának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése