Most kiderült éppen nézem, hogy a "hydrating" szóban is benne van az ominózus rating, ami minden percünket lassan behálózza. Rating a tévéműsorokban, hogy miként és mennyien nézik, aztán rating akkor ha elmegyünk valahova, egy nyilvános helyre, és mindenki azt fürkészi hányan veszik észre. Hiszen ez is benne van a csomagban, senki sem tudja letagadni, majd mindenki epekedik azért, hogy mások elismerjék valamiért, valamilyen tulajdonságáért. Ezt ragyogóan tetten lehet érni a színházban, a hangversenytermek előcsarnokaiban, egy akármilyen lokálban, vendéglőben. Különös színfoltjai akkor tűnnek szembe, amikor temetésen vagy esküvőn veszünk részt. Ekkor sem mentesek a ratingtől ezek az események. Integetünk, csujjogatunk - már ahol - , szemünkkel kacsingatunk, hátrahőkölünk és egyebek.
Szó ami szó rettenetesen fontos számunkra az, hogy jelen legyünk, észrevegyenek. Csak éppen a "jelen levésben" látok én egy kis hibát. Mintha egy láthatatlan kéz a programba egy kis errort tett volna be, éppen csak azért, hogy a profibbak észrevegyék. Mert nem mindegy hogyan vagyunk jelen. Szerintem még mindig állja az az alapdefiníció,amelyik úgy szól, hogy a tudatunk legyen jelen. Tudom, a könyökünkön jön ki a szöveg!
De azért mégis hiába a sok bohóckodás, előbb-utóbb kiderülnek a fals kijelentések. Minden kiderül, csak éppen idő kérdése. Nem lehet úgy tekinteni az életre, hogy mindent bekebelezünk, és a miénk a világ. Éppen az éjszaka néztem a Discovery Civilisationben, hogy az utolsó Romanov is hogyan fázott rá. Miklós cár, avagy Nyikolaj cár már egy jó ideje nem tudta, hogy kik között él, emiatt szeparálódott. És egyszer csak megérkezett a "bolsevik kalapács" és rávert az ülőre. És már nem volt mit tenni, csak tanúja volt annak ami ezután következett. Az már teljesen más kérdés, hogy valójában valahol a Sztálin atyafi, a Joszif Iszarionovics is egy cárrá avatta magát. Még ha párttitkári funkcióban tetszelgett is. Teljesen mindegy jelen esetben, ugyanaz a szerep, csak az ideológia cserélődött fel. És még valahol - éppen ez az egészben a nagyon groteszk- , hogy ezek az ideológiák előbb-utóbb kísértetiesen kezdenek egymáshoz hasonlítani. Valami elindul, és minden kezdődik elölről.
No de a szovjetnek is volt ratingje, nem? Sokan nézték, és követték lélegzetüket elfojtva, hogy na mi lesz. És nem lett ebből sem semmi. Csak egy nagy gazdasági kolosszus maradt meg, ahol egy rakás segítségre lenne szükség, elférne bizony. És egy rakás szegény ember, akik a cár alatt is voltak, majd pedig a szovjet alatt is, most is és mindörökké.
Ez ellenben állandó úgy néz ki, a szegénység.
Szó ami szó rettenetesen fontos számunkra az, hogy jelen legyünk, észrevegyenek. Csak éppen a "jelen levésben" látok én egy kis hibát. Mintha egy láthatatlan kéz a programba egy kis errort tett volna be, éppen csak azért, hogy a profibbak észrevegyék. Mert nem mindegy hogyan vagyunk jelen. Szerintem még mindig állja az az alapdefiníció,amelyik úgy szól, hogy a tudatunk legyen jelen. Tudom, a könyökünkön jön ki a szöveg!
De azért mégis hiába a sok bohóckodás, előbb-utóbb kiderülnek a fals kijelentések. Minden kiderül, csak éppen idő kérdése. Nem lehet úgy tekinteni az életre, hogy mindent bekebelezünk, és a miénk a világ. Éppen az éjszaka néztem a Discovery Civilisationben, hogy az utolsó Romanov is hogyan fázott rá. Miklós cár, avagy Nyikolaj cár már egy jó ideje nem tudta, hogy kik között él, emiatt szeparálódott. És egyszer csak megérkezett a "bolsevik kalapács" és rávert az ülőre. És már nem volt mit tenni, csak tanúja volt annak ami ezután következett. Az már teljesen más kérdés, hogy valójában valahol a Sztálin atyafi, a Joszif Iszarionovics is egy cárrá avatta magát. Még ha párttitkári funkcióban tetszelgett is. Teljesen mindegy jelen esetben, ugyanaz a szerep, csak az ideológia cserélődött fel. És még valahol - éppen ez az egészben a nagyon groteszk- , hogy ezek az ideológiák előbb-utóbb kísértetiesen kezdenek egymáshoz hasonlítani. Valami elindul, és minden kezdődik elölről.
No de a szovjetnek is volt ratingje, nem? Sokan nézték, és követték lélegzetüket elfojtva, hogy na mi lesz. És nem lett ebből sem semmi. Csak egy nagy gazdasági kolosszus maradt meg, ahol egy rakás segítségre lenne szükség, elférne bizony. És egy rakás szegény ember, akik a cár alatt is voltak, majd pedig a szovjet alatt is, most is és mindörökké.
Ez ellenben állandó úgy néz ki, a szegénység.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése