Margitka bezárja

Margitkának a hétköznapjai tele voltak mindenféle csábítási trükkökkel, annyira bombázta magát ezekkel a rettenthetetlen felhőkkel, amelyekből ki- majd újra belebújt, eszerint mindenféle ködelmélettel nyomta meg tudatát. Hiszen nem is lehetett egyéb, csak köd, mert nem látta a távlatokat, csak azokat a pillanatokat tudta élvezni, amelyek mindig adottak voltak. Ez nem is akkora titok, hiszen a média egyfolytában harsogta a jelenlétet, azt a fajta felületességet, amiből nem volt már szabadulás, ha egyszer belement az ember elméjébe, onnan aztán tényleg nem lehetett szabadulni. Margitka nem is gondolta még véletlenül egyszer sem, hogy másképpen is lehetne élni. Csak annyit tudott, hogy mindent meg kell kaparintania, egyszer és mindenkorra, férfit, örömöt, kéjt, gyönyört, pénzt, hírnevet, karriert. Margitka hányódott az élet különös vizein, egy elfelejtett sziget lakója volt, egy olyan hajós utasa aki nem tudta a felségvizek jelentését, csak a senki által számon nem tartott területeken lebegett. Margitka maga volt az önmegvalósulás, de abban az értelemben amit senki sem használt.Éppen ezért is használta rosszul az önmegvalósítás kategóriáját. Egyfolytában pufogtatta a barátnői előtt alkalmi találkáikon, hogy így az önmegvalósítás, meg úgy, de valójában ez a jelenség, ez a kategória nem jelentett semmit, hiszen nem is tudta megközelíteni. Nem is tudhatta, mert tudata csak felületből élte meg a perceket, minden egy révedező világ keretein belül zajlott, mindennek csak múló illatai voltak. Minden úgy jelent meg számára mintha egy olyan szobának a lakója lenne, aki őmaga nyelte le a kulcsot, hogy azután napokig meg hetekig keresse. És kereste is rendületlenül. A kulcs meg a gyomorkorgásra hangolódott, olyankor kattant egyet a zárjában, valamelyik bélnedve pedig kikukkintott a kulcslyukon, hadd lám milyen a kinti világ. A kinti világ közben nevetett, partikat és mulatságokat rendezett, olykor eszükbe jutott, hogy egy lány valahol valami zárral bajlódik. De mért nem szerelt magának széfet, kérdezték, majd újra perdültek az éppen aktuális charangara. A szaxofonosok belefújtak, és A magányos lányok dalát kezdték ostorozni. A szingli ideában szenvedő pasasok meg eloldalogtak valami másra hivatkozva, szivarra meg egyebekre gyújtottak. Megkezdődött a gyújtogatási szezon.