Mük

Mük úgy gondoljuk, hogy jó ez így.
Mük nem vagyunk tük.
Mük átgondoltunk minden tervet, a tük terveiteteket is.
Mük megyünk, és nem jövünk.
Mük belebolondulunk, ha kell. Ha nem kell, akkor beleerőszakoljuk.
Mük szivarozunk, nem cigarettázunk. Hát hogyisne.
Mük beleadunk apait és atyait. Ja, bocsá' anyait. A paternalista mindenit!
Mük gázolunk, nem belegázolunk, hiszen sok a gáz mifelénk. Pityóka es, de az már más dolog. (Dolog meg van elég.)
Mük nem félünk. Hát hogyisne, oszt meg szétkürtölnék. Aztán nézhetnénk magunkat.
Mük nem nézzük magunkat, ezért nem félünk, mert akkor nézhetnénk magunkat. Hát hogyisne!
Mük belevaló csávók vagyunk. Főleg a kocsmába menet, visszafelé pedig a belevaló bennünk van. Így cserélődik ki a jelölt és a jelölő, vagy mi?!
Mük nem vagyunk kommerszek. Mük igencsak profi esztétikával dolgozunk. Azzal, hogy tudjuk AMI FUNKCIONÁLIS az MŰKÖDIK, ÉS AMI NEM az talán iható.
Mük főleg fával dolgozunk. Ezért fűtünk folyton folyvást.
Mük azért dolgozunk fával, mert vassal és bronzzal nem lehet fűteni. No meg pálinkával is lehet fűteni. Befelé lehet fűteni. A nemjóját!
Mük mindenkivel barátságosak és vendégszeretők vagyunk. Hát hogyisne! Hogy aztán szétkürtöljék? Alig várják, hogy térjünk át a szivarról a cigarettára.
Mük járjuk a táncot, nem csak menegetjük. Menegessen a lőtt medve, mi gyalogos század is voltunk. Há' nem Józsi bá? Húzza ide magát, oszt meséljen.
Mük nem csinálunk olyant, hogy nem. Mük csak igen. Há' mük. Nem?