Rituálisan remegő repeszek

A rituáléim nagyon fontosak, azok amelyeket körbejárok majd minden nap. Ha normális, sztereotip napnak nézek elébe, akkor valahogy kinyitom szemeimet, újból egy nap nyugtázom, majd valahogyan sikerül kikecmeregnem az ágyból. Van olyan, hogy beállítom a tévét a VH1-ra, hátha egy kellemesebb dalfoszlány beindít majd. De ha nem jön be, akkor szoktam váltani a Mezzora, hátha a jazz szekció dübörög. Sokszor ott már csak a komoly zenei osztály hadakozik, ezt reggel nem tudom olyan könnyen emészteni, egy időben jó volt mert felváltva kisebb, amolyan etűd-darabokat sugároztak, felváltva komoly és jazz műfajban. De mostanában valami Divertimezzo nyomul. Érdekes csillagokkal, de nálam a reggel ködös és hűvös. Na nem baj, mondom, aztán megint váltok egyet a VH1-ra, hátha egy kis váltás jön be, ott már olykor egy-egy ropogósabb sláger pendül. Ma éppen a Santana ft.Rob Thomas - Smooth c. száma került terítékre, jó '99-es sláger, azt hittem később született, így kellett rádöbbenjek, hogy valójában már 9 éve keltezték. Nosza, ennyire telne? De hát igen, tovább mormogom magamban, ők az utcán táncolnak, milyen jó nekik, villódzó narancs és fekete színek váltakoznak, iszonyúan csinos lányok riszálják csípőiket, nagyon kívánatosak, egyszer el kell mennem Dél- illetve Latin Amerikába, ilyenkor nagyon érzem szükségét.

Na mi lesz továbbá, aztán megint egy kis váltás, reggeli lapszemle, ha úgy esik választásom. De közben a lényegit majd kihagytam, ez az egyik legteljesebb szakralitásokat egekig verő szokásom, mint a reggeli kávé. Nem hangsúlyoztam eléggé, a REGGELI KÁVÉ. Nos, ez az, mert ez nyitja ki az én szemeimet, ezeket a különös szerveket, amivel letapogatjuk a világot, ezt a különös világunkat, amit egyesek előszeretettel centrálnak szürreálissá, mások pedig groteszkké, ismét mások morálissá szeretnék változtatni, holott megtörténhet, hogy a moralitás is csak szigetekként és óázisokként van jelen, csak egyféle kognitív szórakoztatási forma, nem tudom. Mennyit elidőzünk olyan dolgoknál, amelyeknek sok értelme nincsen, nem tudom, hogy mi bajom ma reggel a moralitással, pedig igazán néhány kitűnő művelője akadt a történelem során, a sztoikusok mindenesetre belevalók.
Na de a kávé sok mindenre képes, hogy elvigyen egy teljesen ismeretlen irányba, hogy behatárolja létezésed, mit és merre, és hogyan kellene csinálni. A napi programom kitűnő segítője, valahol itt közelítem meg a napi teendőimet. A teendők felszállnak, kilövik magukat mint egy ágyúból kieresztett középkori löveg, vagy inkább egy ágyúgolyó, és ilyenkor eszembe is jut, ja persze, cannonball az ágyúgolyó, és a megfelelője Cannonball Aderley, a kitűnő szaxisok garmadájának egyike, jól fújta hajdanán Coltrane-nel egyetemben a coll jazz periódusában. De hol vannak már azok az idők? As time goes passing by, énekli valamelyik blues karakter a sötét árkait feszegetve...
"And if you say this life aint good enough
I would give my world to lift you up
I could change my life to better suit your mood
Cause youre so smooth" Yes!