Bálint

A nevem Bálint.

Hahaha. Nem tudom megkerülni, hogy ne járjam körül a Bálint napi zsivajgást. Mert nem mondhatja senki sem, hogy ez nem zsivajgás, hiszen minden megpendül ilyenkor, nagy az eksztázis, hogy most már igen, beérünk a célba. A cél már régóta várt ránk, alig várta már, hogy megvilágosodjunk, hogy rájöjjünk: igen kérem szépen, a nagy szerelmet meg kellene már végre csinálni. És mi van azokkal, akiknek már megvan? Azok megtarthatják, köszönjük szépen.
Szóval akkor akinek nincsen, de mégis igényt tart erre a nemes érzelemre, az akkor is nekiveselkedhet, és összehozhatja. Hát nem kell olyan szomorúnak lenni, minden igényt kielégítünk, csak bízni kell bennünk, mi tudjuk a megoldást, csakis ezen dolgoztunk az utóbbi időben, mit utóbbi időben, majdnem egyfolytában. Szóval csak semmi pánik, be kell jönni, meg kell venni, látja már felfestettük a szíveket a kirakat üvegszemeire, de lehet, hogy ezek nem is üvegszemek, hanem üvegteleszkópok, mert olyan hatalmasak és annyit látnak. Mint azok amelyek az univerzum titkait fürkészik, látta már ugye? És tudja, hogy miért ilyen nagyok az ablakszemek? Hát azért, mert erre nagy szíveket lehet ráaggatni, amilyen nekünk van, és a kedves vendégeinknek.
Ezekbe a nagy szívekbe minden belefér, tudja kedves vendégünk, nem ám úgy mint a rossz vendéglátóknak, szóval csak bátran szóljon mi az óhaja.
Tudja, még annyit megsúgok mint kedves vendégnek, hogy a felfestett szív könnyen kopik. Ezt nem mondhatom meg az átlag vevőnek, de maga már az elején szimpatikus volt, ahogyan belépett a boltba. Szóval a felfestett szív amolyan felfeslett szív. Vagy nem így gondolná?
Miért ne lenne a felfestett szív rokonságban a felfeslettel?
Mit szeretne? Egy jobb jövőt, sok szerelmet, új házat, tágas kertet, új autót?
Ennek a világnak az ígérete mindezt megengedi. Persze egyelőre csak ígéretben.
Hát mit akar, mindent egyből?
Látszik, hogy maga is csak kapkod...
Na jó, üdvözletem!