A gesztusok határértéke

Nyugtalanító is lehet az, hogy egy neves ember botorságokat művel. Szerény kis városkánkban van egy neves művész, aki elvileg nagy szociális indexszel rendelkezik, azaz az imídzse nem semmi. És erre mindenki bukik, vagy legalábbis vannak olyan körök, ahol ez elég fontosnak néz ki, hiszen követendő példa az illető, avagy követendő lenne. És ez nem olyan nagy probléma, mert valakit mindenki kell kövessen, kellenek a példaképek na.
De ez az illető - egy elismertebb zeneszerzőről lenne szó, állítólag széles földeken is ismerik, mondjuk nemzetközileg - egy kissé gyengélkedik. Hogy miben? Hát, hogy is fogalmazzunk, hogy ne legyen olyan sértő, talán azt mondhatnám, hogy nem olyan adakozó. Vagy nem olyan gavallér, gentleman. Így jobb lenne?
A lényeg, és ezt egy eléggé biztos forrásból tudom, hogy egy ilyen ember, ha van neki imídzse ugye, akkor erényekkel is kellene rendelkezzen. Vagy nem? Én tévednék? A kitűnő zeneszerző, fia kis és szerény nemzetünknek, egy adott pillanatban az éppen beugró fiatalembert eltérítette eredeti elgondolásától. Ez csupán egy szerény kis aktivitás lett volna, bizonyos lapokat kellett volna fénymásolni. Erre ő, csak bátran drága fiam, nálam az irodában mindent elintézünk. Az anekdotánk másik hőse erre bele, azaz bele a képzetbe miszerint elintéződik. Majd pedig helyszín, iroda. Titkárnő, majd mosolygások, kéri a zeneszerző, hogy másolna-e valamit ennek a derék fiatalembernek. Majd pedig a neves és nemzetközileg elismert zeneszerző némi teendőire hivatkozva a mellékhelyiségbe távozik. A fénymásolás már a múlté, friss és másolt lapok az eredetiekkel a derék fiatalember kezében, indulna. Mire kidugja fejét a Nagy és Zseniális Művész.
- Icuska drágám, akkor mondja is meg a fiatalembernek mennyibe kerülne.
Megállok, ennyi elég lesz.