Ma beszéltem a bodyguardokról valakinek, nem olyan fontos, hogy kinek pedig igenis mély személy. Egy kezdődő kapcsolat a maga megfelelő ígéretében. És aztán továbbvittem a gondolatot, amiben semmi különleges nem állt, hacsak nem az, hogy valójában nem a bodyguardokról szólt. És nem speciel egy adott bodyguardról. Itt legfőképpen arról beszélek, amit leginkább annak az emberi típusnak lehetne nevezni, akit a bodyguard archéja írná le, mert nem találok jobb hasonlatot. A bodyguard úgy is ébred, hogy ma leszámol x-szel és y-nal, éppen ezért szánalmas és sajnálatra méltó lény. Önmaga kereteit nem tudja meglépni, mert csak abban gondolkodik, hogy miként vágjon vissza. Az ősi harcosok nem ilyenek voltak. Illetve ott is sok volt a pelyva, és a bukott angyal, de a lényeget érintve ezeknek a többsége mégis tette a dolgát. (Mint amilyen Akhilleusz volt például.) De hálistennek rengetegen voltak, és vannak a mai napig is, hiszen emlékezünk rájuk. A pelyva elvesztődött, hiszen csak magára gondolt. Ezt külön ki kell hangsúlyozni. Ennek értelmében beszélek én is a bodyguardokról, akik konkrétan nem a bodyguardok, hanem azok akik csak a pankrációban(összecsapás) érzik megelevenedni az életük értelmét. Éppen azért
nem valódi harcosok,
akik különben nem egyértelműen és feltétel nélkül mennek neki bárkinek, hanem nyomós érvre támaszkodva cselekednek. Az autonóm és eredeti személyiség így és efféleképpen cselekszik.
Ezért mondtam és írtam nem is olyan régen, hogy kell vigyázni a fake targetekre, aki - vagy ami, ha jelenség - csak az energiánkat nyeli el fölöslegesen. A kozmosz tele van olyan hellyel és jelenséggel ami elnyelni látszik mindent ami konstruktív. Teljesen más kérdéskörbe tartozik az, hogy ez valamilyen ördögi jelenség-e. Ebbe a vitába egyelőre nem szállok bele, mert túl dogmatikusnak látszik a kimenetele.
A tudat, és emiatt az emberi tudat is magába szív majd mindent ami csak útjába kerül. Ha főként arra fókuszál ami negatív, akkor ezt fogja visszaprojektálni a környezetébe és a világába, ha tetszik ha nem. Valójában visszaöklendezi, hiszen nem is tudta megemészteni, ezt nagyon fontos kihangsúlyozni. Emiatt jön létre az a felszínes jelenség, amit a köznyelv fecsegésként rögzít. Heidegger is pompásan rávilágított ennek a jelenségnek a visszásságára a Lét és idő c.munkájában (azzal a megjegyzéssel, hogy mégis Heidegger nem a kedvenceim közé tartozik, főleg bizonyos politikai magatartása miatt, de ez más lapra tartozik).
Szóval arra kell nagyon ügyelnünk, hogy mire tartjuk a mi tükrünket, értékben és irányitottságban egyaránt.
Az élet törékeny olykor.
nem valódi harcosok,
akik különben nem egyértelműen és feltétel nélkül mennek neki bárkinek, hanem nyomós érvre támaszkodva cselekednek. Az autonóm és eredeti személyiség így és efféleképpen cselekszik.
Ezért mondtam és írtam nem is olyan régen, hogy kell vigyázni a fake targetekre, aki - vagy ami, ha jelenség - csak az energiánkat nyeli el fölöslegesen. A kozmosz tele van olyan hellyel és jelenséggel ami elnyelni látszik mindent ami konstruktív. Teljesen más kérdéskörbe tartozik az, hogy ez valamilyen ördögi jelenség-e. Ebbe a vitába egyelőre nem szállok bele, mert túl dogmatikusnak látszik a kimenetele.
A tudat, és emiatt az emberi tudat is magába szív majd mindent ami csak útjába kerül. Ha főként arra fókuszál ami negatív, akkor ezt fogja visszaprojektálni a környezetébe és a világába, ha tetszik ha nem. Valójában visszaöklendezi, hiszen nem is tudta megemészteni, ezt nagyon fontos kihangsúlyozni. Emiatt jön létre az a felszínes jelenség, amit a köznyelv fecsegésként rögzít. Heidegger is pompásan rávilágított ennek a jelenségnek a visszásságára a Lét és idő c.munkájában (azzal a megjegyzéssel, hogy mégis Heidegger nem a kedvenceim közé tartozik, főleg bizonyos politikai magatartása miatt, de ez más lapra tartozik).
Szóval arra kell nagyon ügyelnünk, hogy mire tartjuk a mi tükrünket, értékben és irányitottságban egyaránt.
Az élet törékeny olykor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése