Egyre több az a jel, ami arra mutat, hogy csak a jó irányt kell tartani. Valamelyik nap, ezen a héten történt, találkoztam valakivel aki a helyén volt. Ezt a lehető legkomolyabban mondom, hiszen ritkán találkozni valakivel, aki a helyén van. Ha kissé szóbaelegyedünk az illetővel, akkor kiderül, hogy ez hiányzik meg amaz. Jön a panaszáradat, ha kiengedik a megrekedt csapot.
Szerény véleményem szerint ez azért van, mert sokan kényszerpályán vannak, ezzel persze semmilyen újat nem mondtam. Csakhogy azt kellene bárki is fejlessze magában, hogy egy adott szinten függetlenítse magát majd mindentől. Egy sor jelenségtől függünk, államtól, intézményektől, főnököktől, szeretőktől, hangulattól, és még sorolhatnám.
Hogyan lehet ezektől úgy függetlenedni, hogy nem iktatom ki az életemből teljesen, mert ez azért nem olyan könnyű, de mégse tudjanak belemászni az én életembe?
Visszatérve még egypár szó erejéig, az illető egy nagyon kedves és csinos lokál
pincérje volt,
betértem megfáradt utasként, hadd töltsek egypár percet kissé másképpen. Már az ajtóban másként fogadott mint az mifelénk szokás. Itthon a vendéget nem tekintik vendégnek általában, hiszen az a felfogás uralkodik, hogy örüljön miszerint bejöhet. És még neki áll följebb? Csak kussoljon, mert ha nem hozzuk a verőlegényeket.
Nem kell sokat filózni ezen, csak éppen egy kissé kesernyés az íz, ennek az egésznek az íze. Az említett pincér bemutatta az összes poharát, különlegesnél különlegesebbet, mi mire jó, volt ideje és nekem is. Aztán a vendéglátásban észlelhető hiányosságokra hívta fel a figyelmemet, amire én egyetértően hümmögtem. Nem sokat kavartam a jelenlétemmel, mindössze egy fél órát loptam ott az időt, a kis finom galériával egybekötött kávézóban. Kint a nap hol megjelent, hol eltűnt a fellegek között.
Aztán a nagy numera akkor következett be, amikor az én enyhén kopottas kabátomat feladta rám. Megvallom még vendéglőben sem cselekednek ilyesmit egy ideje. Úgy éreztem magam mint egy gróf, minimum. Mosolygós volt mindvégig, érintette dióhéjban a hajós élményeit, ahol pincérként szolgált több ideig, innen a veretes tapasztalata. A végén kéznyújtás, és kölcsönösen meleg üdvözletek.
Egészen a kapuig kísért.
Valaki aki helyén van. Ott érzi jól magát.
Szerény véleményem szerint ez azért van, mert sokan kényszerpályán vannak, ezzel persze semmilyen újat nem mondtam. Csakhogy azt kellene bárki is fejlessze magában, hogy egy adott szinten függetlenítse magát majd mindentől. Egy sor jelenségtől függünk, államtól, intézményektől, főnököktől, szeretőktől, hangulattól, és még sorolhatnám.
Hogyan lehet ezektől úgy függetlenedni, hogy nem iktatom ki az életemből teljesen, mert ez azért nem olyan könnyű, de mégse tudjanak belemászni az én életembe?
Visszatérve még egypár szó erejéig, az illető egy nagyon kedves és csinos lokál
pincérje volt,
betértem megfáradt utasként, hadd töltsek egypár percet kissé másképpen. Már az ajtóban másként fogadott mint az mifelénk szokás. Itthon a vendéget nem tekintik vendégnek általában, hiszen az a felfogás uralkodik, hogy örüljön miszerint bejöhet. És még neki áll följebb? Csak kussoljon, mert ha nem hozzuk a verőlegényeket.
Nem kell sokat filózni ezen, csak éppen egy kissé kesernyés az íz, ennek az egésznek az íze. Az említett pincér bemutatta az összes poharát, különlegesnél különlegesebbet, mi mire jó, volt ideje és nekem is. Aztán a vendéglátásban észlelhető hiányosságokra hívta fel a figyelmemet, amire én egyetértően hümmögtem. Nem sokat kavartam a jelenlétemmel, mindössze egy fél órát loptam ott az időt, a kis finom galériával egybekötött kávézóban. Kint a nap hol megjelent, hol eltűnt a fellegek között.
Aztán a nagy numera akkor következett be, amikor az én enyhén kopottas kabátomat feladta rám. Megvallom még vendéglőben sem cselekednek ilyesmit egy ideje. Úgy éreztem magam mint egy gróf, minimum. Mosolygós volt mindvégig, érintette dióhéjban a hajós élményeit, ahol pincérként szolgált több ideig, innen a veretes tapasztalata. A végén kéznyújtás, és kölcsönösen meleg üdvözletek.
Egészen a kapuig kísért.
Valaki aki helyén van. Ott érzi jól magát.
1 megjegyzés:
faszinger
Megjegyzés küldése