Fullba' megy az érzékiség, nem semmi, magozom a szavaimat, és tényleg. Nem győzök eléggé hálás lenni a Fennvalónak, hogy ennyire megtisztel a lehetőségekkel, így és ennyire figyel, hogy megadja a káprázatot. Mondom Hubának, hogy a Samsara, itt van a káprázat, aztán tudom, hogy nem az, mert az az életciklus behehe, közben éppen javították az utat. (Szóval Samsara és javítják az utat, éppen most reflektálok erre. Hm...) Elnyűtt ábrázatok az autókban, ezt is mondtam. De az már az ő bajuk.
(Sok minden megérkezik a modernitással, ezt már sokan mondták, én is persze.
Ennek az elnyűttségnek is megvannak a maga okai. Sok munkahelyi stressz, örökös aggodalmak, ehhez hasonlók. Megint nem mondtam semmi újat, de érvényesek a megállapításaim.)
A gyönyör kertje volt ezen a héten eddig, kulturálisan. Kedden Pusztai Antal gitárkoncert a Kultúrpalotában, pompás volt, mit mondjak. Szerdán Tasnádi István Paravarietéje, remek előadás, a színészek is egytől egyig jók. Mindenki remekel. Végigröhögtem az egész előadást, mondtam is valakinek, én nem sírni járok egy börleszkbe.
Na igen.
A tegnap Hacu barátunk, aka Székely Attila eresztette ezerrel a Beethoven zongoraversenyeket, ő is mestere a hangszerének.
Jól vagyunk, ezen a héten volt amiből válogatni. A tegnap is válogatnom kellett, hiszen a Székely János Caligula helytartója bemutatóját tartották. De majd utolérem ezt is, remélem.
Most éppen egy tisztes kis kötetbe kezdtem, Anthony De Mello A szeretet útja c.kötetébe. Pompásnak ígérkezik. Igen, sok a dicséret bennem sok minden iránt. Ez van.
Jól érzem magam a bőrömben.
Tavasz van, ezerrel dúl az érzékiség. Zenében, színházban, nőkben. A buja természet nekifeszül, és mi engedünk ennek.
És a szellem is ontja az illatát.
Most nekem az ongoing financing kellene, erre van szükségem, erre is. A folyamatos finanszírozás. Már vannak jelek, hogy bejönnek ezek a projektjeim.
A tavasz őrjítő. Maga a mennyország. Vivát!
(Sok minden megérkezik a modernitással, ezt már sokan mondták, én is persze.
Ennek az elnyűttségnek is megvannak a maga okai. Sok munkahelyi stressz, örökös aggodalmak, ehhez hasonlók. Megint nem mondtam semmi újat, de érvényesek a megállapításaim.)
A gyönyör kertje volt ezen a héten eddig, kulturálisan. Kedden Pusztai Antal gitárkoncert a Kultúrpalotában, pompás volt, mit mondjak. Szerdán Tasnádi István Paravarietéje, remek előadás, a színészek is egytől egyig jók. Mindenki remekel. Végigröhögtem az egész előadást, mondtam is valakinek, én nem sírni járok egy börleszkbe.
Na igen.
A tegnap Hacu barátunk, aka Székely Attila eresztette ezerrel a Beethoven zongoraversenyeket, ő is mestere a hangszerének.
Jól vagyunk, ezen a héten volt amiből válogatni. A tegnap is válogatnom kellett, hiszen a Székely János Caligula helytartója bemutatóját tartották. De majd utolérem ezt is, remélem.
Most éppen egy tisztes kis kötetbe kezdtem, Anthony De Mello A szeretet útja c.kötetébe. Pompásnak ígérkezik. Igen, sok a dicséret bennem sok minden iránt. Ez van.
Jól érzem magam a bőrömben.
Tavasz van, ezerrel dúl az érzékiség. Zenében, színházban, nőkben. A buja természet nekifeszül, és mi engedünk ennek.
És a szellem is ontja az illatát.
Most nekem az ongoing financing kellene, erre van szükségem, erre is. A folyamatos finanszírozás. Már vannak jelek, hogy bejönnek ezek a projektjeim.
A tavasz őrjítő. Maga a mennyország. Vivát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése