Most visszafogom magam, ezekben a napokban, nem mintha a vallásos érzület lenne lenyugvóban. Az sem lenne szép az élet részéről, ha túlságosan kiengednék a profán bestiát a ketrecből, és emiatt a Húsvét és környéke veszítene valamit a jelentőségéből. Egyáltalán valamit.
De nem is megyek neki ezerrel a szent mítosznak, tavaly és tavalyelőtt többet voltam templomban mint az idén. Ilyenkor ünnep idején is. Nagyon jól teszik azok, akik látogatják Isten házát, megtöltik reménnyel, szeretettel.
Nekem most egy kissé visszavonulásra fújták meg a kürtöt, egy kissé kipihenem magam, vagy esetleg megszusszanok. Kinek ahogyan tetszik. Most úgy értékelem, hogy az idei Húsvét önmagamba való visszavonulásomnak ideje, nem egyértelműen abból az elgondolásból, hogy visszavonulok ez emberek elől. Jóval inkább egy belső átértelmezésnek kell elképzelni.
És még az emberek közé is elmegyek. Azaz divatosabb elgondolásban annál is inkább szocializálódom, nem fogom vissza magam. Csodás, hogy úgy is lehet szeretni az embereket, ha nem mondja meg nekem ezt bármilyen egyházatya. Akiknek megint csak megvan a saját maguk helye a fortyogó és kibelezett életben. Hehe! Csak most úgy érzem, hogy én is megtalálom a választ, időnkénti visszavonulásaim alkalmával, nem vagyok rászorulva a magyarázataikra.
Ők is emberek. Ezt nem kell elfelejteni. Amikor úgy állítják be magukat, mintha valamilyen emberfölötti attribútummal rendelkeznének, mosolygok.
Van amikor úgy mosolygok, hogy nem látszik rajtam, csak magamban cselekszem meg mindezt. Majdnem komor arccal. De legbelül ezerrel nevetek, mert ugyanúgy eljárnak a vécére mint bármilyen halandó, akkor meg minek annyira reklámozni a belső megvilágosodást? A megvilágosodást nem kell úton útfélen előadni, hogy kérem szépen így csinálom én.
És egy rakás sztereotip, elkoptatott frázis ilyenkor is megleli a helyét. Pl."Krisztus elveszett/megtalált bárányai". Ez nagyon tetszik nekem, az egyik kedvencem. És még ez is szeretetreméltó, mennyire megkapaszkodnak egyesek az ilyen kiüresedett frázisokban. Kiforgatják, előadják, továbbítják. És mások pedig bekapják. Hát igen, halak ők, akiknek a halásszal nagyon szoros a viszonyuk.
Számomra már ez is szimpatikus az ilyen pufogtató verbalizáció, pedig ugyanakkor nagyon üresek, hiszen agyonhasználták emezeket.
De ez sem baj.
A belső béke az egyik legnagyobb ajándék, be kell látni.
Áldott Húsvétot mindenkinek aki tud szeretni! Ez számomra a mítosz és egyben a valóság egyidejűleg.
De nem is megyek neki ezerrel a szent mítosznak, tavaly és tavalyelőtt többet voltam templomban mint az idén. Ilyenkor ünnep idején is. Nagyon jól teszik azok, akik látogatják Isten házát, megtöltik reménnyel, szeretettel.
Nekem most egy kissé visszavonulásra fújták meg a kürtöt, egy kissé kipihenem magam, vagy esetleg megszusszanok. Kinek ahogyan tetszik. Most úgy értékelem, hogy az idei Húsvét önmagamba való visszavonulásomnak ideje, nem egyértelműen abból az elgondolásból, hogy visszavonulok ez emberek elől. Jóval inkább egy belső átértelmezésnek kell elképzelni.
És még az emberek közé is elmegyek. Azaz divatosabb elgondolásban annál is inkább szocializálódom, nem fogom vissza magam. Csodás, hogy úgy is lehet szeretni az embereket, ha nem mondja meg nekem ezt bármilyen egyházatya. Akiknek megint csak megvan a saját maguk helye a fortyogó és kibelezett életben. Hehe! Csak most úgy érzem, hogy én is megtalálom a választ, időnkénti visszavonulásaim alkalmával, nem vagyok rászorulva a magyarázataikra.
Ők is emberek. Ezt nem kell elfelejteni. Amikor úgy állítják be magukat, mintha valamilyen emberfölötti attribútummal rendelkeznének, mosolygok.
Van amikor úgy mosolygok, hogy nem látszik rajtam, csak magamban cselekszem meg mindezt. Majdnem komor arccal. De legbelül ezerrel nevetek, mert ugyanúgy eljárnak a vécére mint bármilyen halandó, akkor meg minek annyira reklámozni a belső megvilágosodást? A megvilágosodást nem kell úton útfélen előadni, hogy kérem szépen így csinálom én.
És egy rakás sztereotip, elkoptatott frázis ilyenkor is megleli a helyét. Pl."Krisztus elveszett/megtalált bárányai". Ez nagyon tetszik nekem, az egyik kedvencem. És még ez is szeretetreméltó, mennyire megkapaszkodnak egyesek az ilyen kiüresedett frázisokban. Kiforgatják, előadják, továbbítják. És mások pedig bekapják. Hát igen, halak ők, akiknek a halásszal nagyon szoros a viszonyuk.
Számomra már ez is szimpatikus az ilyen pufogtató verbalizáció, pedig ugyanakkor nagyon üresek, hiszen agyonhasználták emezeket.
De ez sem baj.
A belső béke az egyik legnagyobb ajándék, be kell látni.
Áldott Húsvétot mindenkinek aki tud szeretni! Ez számomra a mítosz és egyben a valóság egyidejűleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése