És úgy ahogyan felbúgott a motor az Egy motoros naplójában (Diarios de motocicleta-2004, Walter Salles), az is a szépreményű ifjaknak kedvez általában, de nem szeretném a kedélyeket felkorbácsolni egyelőre, talán majd erre még visszatérek, hiszen nem is rossz a film, a múlt héten még egyszer megvizsgáltam. Valójában érdekes a beállítódás is, hiszen úgy adja el nekünk nézőknek az ideológiát, hogy ez a derék Che Guevara, aki akkor még nem Che, hiszen még a fiatalabb periódusából szemelgetünk, szóval jönnek és mennek, teszik a dolgukat. Szimpatikusak és fiatalok, segítenek az elnyomottakon és a rászorultakon, enyhén szentimentális gellert ad a szerző ebben a visszfényben szerintem. Végül is az alakítások egészen jók, nekem bejönnek, és talán már a szentimentális geller sem a legrosszabb, elképzelhető életünkben egy sor hasonló helyzet, miért is ne. Az már egy más kérdés, hogy El Comandante, amikor már azzá válik, az már milyen ember, ebben a megvilágításban nem tesz semmit ez a film, csak azelőtti életére reflektál.
Na de ami aztán nagyon is döfi tutira az elefántot, az Coppola mester Apocalypse Now (1979)c.filmje. Huh, nem semmilyen háborús beszámoló, vagy esetleg akár korrajzként is elmenne, tisztelt felebarátaim itt látszik az, hogy az egész háborús masinéria vagy gépezet kinek hogyan tetszik, mennyire bornírt és abszurd, továbbmenve pedig az amcsi ideológia, meg emennek a leképződései ahogyan a katonáit trenírozza kérem szépen. Szóval csak a bekkukintás erejéig ajánlom mindenkinek, nem könnyű filmélmény, de mindenesetre megéri. Az a vezérelv amely nagyjából úgy fogalmazható meg, hogy "lőj le mindent ami csak él és mozog" itt nagyon is érvényesül. Nem azon a szinten ahogyan annak idején kamaszkoromban néztük a "vietnamos filmeket", titokban és eldugottan VHS kazettákon, videó estéken még a régi rendszerben, amelyek nagyon kommersz alkotások voltak. Hanem itt valami másra figyelmeztetnék, ebben az alkotásban megvan minden ami az emberi személyiségeket ragadja meg, azaz pontosabban amit szerintem valahogyan ekként lehetne megfogalmazni:
emberi alapszituáció.
Amikor Kurtz ezredes (Marlon Brando) a trópusi erdő mélyén kezd töprengeni az élet minőségén, és ezt a legmélyebben hajtja végre, ezek az érzelmi és gondolkodási műveletek, ezek már igenis fontos élmények. Innen kezdődik a élet alapminőségének a megértése! Ugyanezt teszi Willard kapitány is (Martin Sheen), ugyanez a gondolatfolyam keríti hatalmába, és ezen a sodráson belül töpreng el, hogy valójában kinek a harcában is vesz részt.
Rengeteget lehetne még mesélni Francis Ford Coppola alkotásáról, hiszen az ilyen alkotások mesterművek. És nem lehetne befejezni a róla való értekezést. Csak még egy megjegyzés erejéig mondanám, hogy a szürreális fátyol ami végigkíséri az egész filmet az telitalálat. De ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy enélkül nem is lehetett volna kidomborítani azt a lényegiséget ami a filmnek a veleje.
Na de ami aztán nagyon is döfi tutira az elefántot, az Coppola mester Apocalypse Now (1979)c.filmje. Huh, nem semmilyen háborús beszámoló, vagy esetleg akár korrajzként is elmenne, tisztelt felebarátaim itt látszik az, hogy az egész háborús masinéria vagy gépezet kinek hogyan tetszik, mennyire bornírt és abszurd, továbbmenve pedig az amcsi ideológia, meg emennek a leképződései ahogyan a katonáit trenírozza kérem szépen. Szóval csak a bekkukintás erejéig ajánlom mindenkinek, nem könnyű filmélmény, de mindenesetre megéri. Az a vezérelv amely nagyjából úgy fogalmazható meg, hogy "lőj le mindent ami csak él és mozog" itt nagyon is érvényesül. Nem azon a szinten ahogyan annak idején kamaszkoromban néztük a "vietnamos filmeket", titokban és eldugottan VHS kazettákon, videó estéken még a régi rendszerben, amelyek nagyon kommersz alkotások voltak. Hanem itt valami másra figyelmeztetnék, ebben az alkotásban megvan minden ami az emberi személyiségeket ragadja meg, azaz pontosabban amit szerintem valahogyan ekként lehetne megfogalmazni:
emberi alapszituáció.
Amikor Kurtz ezredes (Marlon Brando) a trópusi erdő mélyén kezd töprengeni az élet minőségén, és ezt a legmélyebben hajtja végre, ezek az érzelmi és gondolkodási műveletek, ezek már igenis fontos élmények. Innen kezdődik a élet alapminőségének a megértése! Ugyanezt teszi Willard kapitány is (Martin Sheen), ugyanez a gondolatfolyam keríti hatalmába, és ezen a sodráson belül töpreng el, hogy valójában kinek a harcában is vesz részt.
Rengeteget lehetne még mesélni Francis Ford Coppola alkotásáról, hiszen az ilyen alkotások mesterművek. És nem lehetne befejezni a róla való értekezést. Csak még egy megjegyzés erejéig mondanám, hogy a szürreális fátyol ami végigkíséri az egész filmet az telitalálat. De ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy enélkül nem is lehetett volna kidomborítani azt a lényegiséget ami a filmnek a veleje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése