Gyorsabb síneken, egyesek ezen futnak. Mások kissé lassabban, mozgásban, gondolkodásban, érzésekben. Az a felemelő az ilyen jellegű megfigyelésekben, hogy rájövünk mennyire különbözünk egymástól. És ezt az elkülönböződést fent kell tartani. A homogenizáció, avagy az egyneműsítés, vagy az uniformizáció mind ellenségünk. Vagy ha nem szeretnénk ennyire radikálisan megragadni a történetet, akkor nem ellenségképben kell gondolkodnunk hanem abban ami nincsen hasznunkra. Számomra az ellenségkép egyre inkább megbomlik, egyre inkább értelmét veszti. Minél inkább ellenségképet festek magam elé, hogy ezt meghatározzam, vagy esetleg megragadjam, hogy ne ártson (ez az elgondolás, a kiindulópont), annál inkább belebonyolódok.
Tehát elvetem. Nincsen ellenség, maximum ellenfél. Az ellenséget gyűlölni kell, erre buzdít a közgondolkodásban rögzült temérdek gondolkodási idióma és sztereotípia.
Az ellenfélt meg tisztelni érdemes, aki szemben áll velem, és mivel elém áll, fölvállalja ekképpen a szembenállást.
A szemben-álló mindig a szemben áll.
Azaz a tükörképe a másik szemében van, a szembogarában, az íriszében.
Az én tükörképem meg az ő szembogarában.
Láng Zsolt ezt szépen és plasztikusan leírta egyik irományában, a Berlinév c. kötetében.
Tükröződünk.
Tehát elvetem. Nincsen ellenség, maximum ellenfél. Az ellenséget gyűlölni kell, erre buzdít a közgondolkodásban rögzült temérdek gondolkodási idióma és sztereotípia.
Az ellenfélt meg tisztelni érdemes, aki szemben áll velem, és mivel elém áll, fölvállalja ekképpen a szembenállást.
A szemben-álló mindig a szemben áll.
Azaz a tükörképe a másik szemében van, a szembogarában, az íriszében.
Az én tükörképem meg az ő szembogarában.
Láng Zsolt ezt szépen és plasztikusan leírta egyik irományában, a Berlinév c. kötetében.
Tükröződünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése