Amikor kinyitod a CSAPOT csak arra gondolsz, hogy megint értelmetlenül kell eltöltened egy rakás időt. Majd az is eszedbe ötlik, hogy mégis minden megy tovább, a maga rendes kerékvágásában (a rendes kerékvágás nyomokban követi magát, nem térhet ki saját nyoma alól), szóval ilyeneket forgatsz a fejedben. És észreveszed, hogy már szép napsütötte délelőtt van már, majdnem csicseregnek a madarak (ez a a majdnem is csak annyi, hogy valójában csicseregnek, de nem hallod rendesen, nem jut el a tudatodig, hogy énekelnek, mert ők boldogak, önfeledtek).
Aztán végighajszolod a napi teendőidet. Mit milyen sorrendbe kellene tenni.
- Anyjuk, merre lenne a sárkányfejű botom? - kérded a korosodó feleségedtől, hogy legalább valamilyen válaszra serkentsed. Ő persze semmi, meg sem moccan, mostanában nem motiválja semmilyen izgalom. Pedig annak idején az izgalmaknak élt és halt.
- Voltunk-e valaha is olyan helyen, ahol még nem jártunk? - próbálsz ismét érdeklődni az egészsége felől, hátha már elindulna belőle a verbális kigőzölgés. De ő dacosan hallgat, ajkait morcosan összezárja.
Érzékiségnek már régen nincsen helye. Pedig itt lenne az ideje, fiataloknak definiáltátok magatokat nem is olyan régen, milyen régen, csak egypár perce. Ha ez örökkévalóságnak tűnne valaki számára, akkor nem értelmezi a szavak és mondatok felhőtlen ígéretét.
- A felhőtlen ígéret, ez a mágikum, a szavaknak ilyetén bohózata! - és ezekkel a szavakkal belép a Dadaista Pista Pifta bá, ki csak erre a csapásra várt, miszerint valami ne működjön a meghitt szintjén, és kivert szemével (igen, azzal ami már nem volt a helyén) körbetekintett.
- Marika néni? Merre lenne? - kérdezte türelmetlenül, és azt gondolta az emberfia, hogy már nem haladunk előre a párbeszédben, hogy itt majd a holtvágányon vesztegelünk eladdig, ameddig a híres Orient Expressz is erre jár majd, gőzösökkel az élen, becsületes nosztalgia, ilyenek. Szóval ilyenkor elősettenkedik a nosztalgia, mintha évmilliós rejtekhelyéből kellene előlopakodnia, egy bizalmi kérvénnyel, valamivel, ami tovamutat.
- Ja igen? A bizalmi kérvényt kellene lekérni a Bizottságtól? - kérdezte újfent Dadaista Pista Pifta bá. Semmilyen válasz nem érkezett, így hát úgy döntött, hogy lemond mindenféle kérelméről. - A kérés elméje - dünnyögte magában, hogy még nagyobb legyen a káosz maga körül.
Aztán végighajszolod a napi teendőidet. Mit milyen sorrendbe kellene tenni.
- Anyjuk, merre lenne a sárkányfejű botom? - kérded a korosodó feleségedtől, hogy legalább valamilyen válaszra serkentsed. Ő persze semmi, meg sem moccan, mostanában nem motiválja semmilyen izgalom. Pedig annak idején az izgalmaknak élt és halt.
- Voltunk-e valaha is olyan helyen, ahol még nem jártunk? - próbálsz ismét érdeklődni az egészsége felől, hátha már elindulna belőle a verbális kigőzölgés. De ő dacosan hallgat, ajkait morcosan összezárja.
Érzékiségnek már régen nincsen helye. Pedig itt lenne az ideje, fiataloknak definiáltátok magatokat nem is olyan régen, milyen régen, csak egypár perce. Ha ez örökkévalóságnak tűnne valaki számára, akkor nem értelmezi a szavak és mondatok felhőtlen ígéretét.
- A felhőtlen ígéret, ez a mágikum, a szavaknak ilyetén bohózata! - és ezekkel a szavakkal belép a Dadaista Pista Pifta bá, ki csak erre a csapásra várt, miszerint valami ne működjön a meghitt szintjén, és kivert szemével (igen, azzal ami már nem volt a helyén) körbetekintett.
- Marika néni? Merre lenne? - kérdezte türelmetlenül, és azt gondolta az emberfia, hogy már nem haladunk előre a párbeszédben, hogy itt majd a holtvágányon vesztegelünk eladdig, ameddig a híres Orient Expressz is erre jár majd, gőzösökkel az élen, becsületes nosztalgia, ilyenek. Szóval ilyenkor elősettenkedik a nosztalgia, mintha évmilliós rejtekhelyéből kellene előlopakodnia, egy bizalmi kérvénnyel, valamivel, ami tovamutat.
- Ja igen? A bizalmi kérvényt kellene lekérni a Bizottságtól? - kérdezte újfent Dadaista Pista Pifta bá. Semmilyen válasz nem érkezett, így hát úgy döntött, hogy lemond mindenféle kérelméről. - A kérés elméje - dünnyögte magában, hogy még nagyobb legyen a káosz maga körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése